|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 29. ||

|| Reader ||

Az utolsó óránk következett, azaz testnevelés. Mi, a lányok még mindannyian az öltözőben voltunk, ami nem is volt meglepő, hiszen nem kellett sehova sem sietnünk. A telefonom órája szerint 12:20-ig volt még 5 percünk, ami igen meglepő volt, hiszen nem szoktunk olyan gyorsan átöltözni. Márpedig ezek szerint kemény 5 perc alatt sikerült. A többi làny éppen kilépett az ajtón, én pedig követtem őket, amikor is éreztem, hogy valaki megragadja a csuklómat.

Mikor hátra fordultam, Akane-chan nézett velem farkasszemet. Oldalra billentettem a fejemet, mintegy néma kérdésként, miszerint 'mi a baj?'.

-Iwaizumi nagyon méregetett egész nap. Nem is csodálkozom, de azért lehet, hogy valamit kigondolt. Vigyázz magadra az órán, mert azt hiszem, kidobózni fogunk.

Mindenki tudja, hogyha egy erős fiú kidobózik ellened, akkor nagyon, de nagyon csúnya, és fájó sebeket is lehet szerezni, amiért persze megkapja a büntetését az illető, mégis te is legszívesebben pofán vágnád, amiért nem képes jobban vigyázni, egy játékban. Bármennyire is nehéz bevallanom, Iwaizumi pontosan ilyen volt. Nem fényezésként, de azért voltak izmai, hiszen kiskora óta edzett a testvérével, aki azt hiszem egy röplabdacsapatban játszott akkor. Mi is volt a neve? Mindegy, most nem is lényeges.

-Hai. Köszönöm.-Mosolyodok el hálásan. Bemegyünk a kisebb tornacsarnokba, ahol már fel van állítva középre egy pad, illetve a terem mindkét végébe egy-egy, utóbbiak természetesen a legszélétől két-három méterrel arrébb, hogy akiket kidobtak, oda állhassanak, és próbáljanak kidobni valakit. Bár egyáltalán nem akartam, hogy a közelemben legyen, mégis inkább azért imádkoztam magamban, hogy Iwaizumi velem együtt egy csapatban legyen. Hiszen az mégis csak jobb, mintha ellenségként tekintene rám- a játékban is. Hogyha velem lenne, akkor kevesebb lenne az esélye annak, hogy mondjuk egy lila folttal a combomon térjek haza, vagy a randimra, Kenmával.

Az utóbbi gondolatra éreztem, hogy akaratlanul is elmosolyodok. Rögtön Kenma arca ugrott be, s az a halovány, alig látható mosolya, amitől, mint mindig, most is liftezni kezdett a gyomrom. A gondolatimból a tanár hangja szakított ki, aki éppen az én nevemet kántálta.

-[Teljes Név]! Maga a másik csapatkapitány!-Megrezzentem, de bólintottam egyet, habár azt se tudtam még felfogni, hogy mit mondott.

Előrébb léptem, a másik kapitány mellé, akitől már előre féltem, ki lehet az. Nem hallottam saját magamtól, hogy kit választottak meg, így nagyon is félve kezdtem oldalra fordítani a fejemet, hogy kiderítsem, ki ellen kell játszania a csapatomnak. A torkomban dobogott a szívem, de hatalmas kő esett le a mellkasomról, mikor megláttam, hogy az egyik lányt, Sakurát választotta meg a tanár.

Kapitány...

El is felejtettem, hogy nekem még meg kell írnom azt a lapot, a menedzserkedésről! Gyorsan kitöltöm majd, mielőtt elindulnék Kenmához, és út közben beadom. Biztosan meg fogja érteni, hiszen ha úgy vesszük, miatta felejtettem el. Tch! Egész nap rajta gondolkodtam, ezért más nem is jutott a fejembe. Kenmaaa!

-Legyen...Iwaizumi-kun!

Egész testemben megremegtem, amikor Sakura kiválasztotta az első emberkéjét. Félve a fiúra pillantottam, aki önelégült mosolyt vett fel, majd nagyképűen a lány mögé kezdett sétálni.

Én következek. Azonban ha Akane-chant választom, akkor biztos, hogy ővele is erőszakosan fog játszani, a reggel történtek miatt. Nem akarom, hogy baja essen.

-Fuwa-san!-Mondom ki az első nevet, aki eszembe jut. A fiú mókás vigyorral az arcán kezd szögdécselni felém, míg Sakura újból kiválaszt valakit, én pedig folytatom.

Akane-chan csak értetlen tekintettel néz, míg én egy "minden oké" választ adok neki, azzal hogy felmutatok egy like jelet. Nem tetszik neki, hogy nem választottam be, de később mindenképpen elmagyarázom, hogy szükséges volt.
Mikor az utolsó ember is a helyére kerül, Akane-chan pedig sikeresen az ellenséges  csapatba került, a tanár megfújta a sípot, mire a két csapat a saját térfelén kezdett szétválni.

Hát akkor játszunk, Iwaizumi!