|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 17. ||

|| Reader ||

Legszívesebben eltűntem volna a föld színéről, mikor az 'új fiú' körbenézett a termen, s a tekintete megakadt rajtam. Mintha a vigyora csak még szélesebbé vált volna, tekintete pedig enyhe meglepettséget, de legfőképpen gúnyt sugàrozott.

Valaki segítsen rajtam, nem akarok itt lenni!

-[Vezetéknév], úgy hiszem hogy mivel önök már ismerhetik egymást, ezért magát bízom meg azzal, hogy körbevezesse Iwaizumi Gint.

-MI?!-Mordultam fel. Ez nem lehet igaz! Nem! Nem igaz, hogy mostantól ide fog járni az a személy, akit a legjobban utálok az egész világon, de akkor még vezessem is körbe, kitudja mennyi ideig? Na, azt már nem!-Khm...Tanár úr, én-

-Biztos vagyok benne, hogy [Vezetéknév]-san nagyon örül annak, hogy újra viszontlátjuk egymást, sensei.-Eresztett meg egy halvány mosolyt. A vezetéknevemet használta, és "san"-t? Jól hallottam? Képes meghazudtolni önmagát, és illedelmesen viselkedni, csakhogy benyaljon? Ha lehetne szemmel ölni, Gin halott teste már rég a földdel vált volna egyenlővé.

-Remek~Remek~. Nos, mivel már ígyis sok idő elment, kérlek, Iwaizumi-san, hogy fáradj a helyedre, Fuwa-san mögé.

Akinari egy szó nélkül feltette a kezét, hogy Gin felismerhesse, aki ezután bólintott, majd úgy tett, ahogyan azt a tanár parancsolta. Ezután egy szó sem esett a tök jó prankünkről, mivel a tanár szerint így is elég időt elpocsékoltunk a tanulásból. Mondjuk ez nekünk csak jó, mert így nem kell kimennünk az igazgatóihoz. Még.

Egész órán magamon éreztem az idegesítő fiú pillantását, de próbáltam nem foglalkozni vele. Szerencsétlenségemre azonban igen hamar kicsengettek, így Gin legálisan is felállhatott a helyéről, hogy idejöjjön hozzám. De az utolsó pillanatban szinte mindenki az osztályban egy emberként pattant fel, hogy körbelengjék az új fiút, ezernyi s még több kérdéssel megdobálva őt, aki csak idegesen fújtatott egyet, s próbált menekülni. Megjegyzem, sikertelenül.

Ki is használtam a helyzetet, és kisurrantam a teremből. Sajnos Akane-chan is azok közé tartozott, akik rögtön Iwaizumi köré áramlottak, így ő nem tudott velem jönni. Itt senki sem ismeri rajtam kívűl az igazi énjét, máskülönben egy ember sem érdeklődne iránta így.

A nagy gondolatmenetem közben azonban nekimentem egy mellkasnak, így sikeresen kiestem az elmém mondatai közül. Mikor felnéztem, azonnal sikeresen elpirultam, egy még mindig gyönyörű macskaszempárnak köszönhetően.

-A-ah, Kenma! Bocsi, nem akartam neked menni...-Motyogom el a végét.

-...Semmi baj...-Összeráncolja a szemöldökét-Minden...Rendben van?

Az osztályteremből ekkor hangos hahotázás hallatszódik ki, mire mindketten odakapjuk a fejünket. Már láthatjuk is, mennyire jól elszórakoztatja a népet Gin, a biztosan jó "poénjaival", meg a történeteivel.

Kenma egy pillanat múlva újból felém néz.

-...Új osztálytárs?

-Hai...

-...Ő ugyanaz, mint aki a bulin is ott volt.-Állapítja meg, mire bólintok egyet. Ohhh, bárcsak ne ide jött volna tovább! De komolyan, sokkal könnyebb lett volna az évem nélküle-Minden rendben?

-Persze.-Erőltetem ki magamból.

-...Nem nézel ki úgy...-Jegyzi meg halkabban, mire csak megforgatom a szemeimet. Miért kell ezt észrevennie? És miért érdekli őt ez?

-Ugyan, miért érdekel?-Mordulok fel, habár azonnal meg is bánom, hiszen tudatomba jut, hogy ez egyáltalán nem az ő hibája-Bocs...Eléggé...Nos, felcseszett ez az egész.

-Ha valamivel próbálkozik, csak szólj...

Halványan elmosolyodok, és bólintok egyet. Jól esnek tőle ezek a szavak, de tényleg.

-Hai. Köszönöm, Kenma.

A szívem őrülten kezd dobogni, s mielőtt még elgondolkodhatnék azon, hogy mit is kéne most csinálnom, vagy egyáltalán átgondolhassam, hogy mit fogok csinálni, az ajkaimat egyetlen egy, rövid pillanat erejéig az arcára illesztem.