|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 2. ||

Wooow, máris 100+ megtekintés, és több, mint 40 csillag! Fantasztikusak vagytok!! Remélem tetszik nektek eddig a könyv, és azt is, hogy a további részek is tetszeni fognak!💕

|| Reader ||

Az igazgatói irodák levegője mindig ilyen feszültséggel teli, vagy csak én érzem így? Akárhogy is legyen, biztos vagyok benne, hogy az itteni levegő egy színtiszta, jeges fogda, amiből csak parancsszóra jöhetsz ki.

Mellkasom előtt összefontam a karjaimat, úgy várakoztam, hogy az igazgatónk végre behívjon minket. Miután Mrs. Nemértemapoént konkrét kiselőadást tartott nekem az illemről, arról, mit lehet egy intézményben és mit nem, elküldött ide, a méltó bűntetésemért.

Eddig egyik tanár sem küldött el erre a helyre, mert mindannyian értették a poént, és csak annyit mondtak, hogy többször ne csináljam meg. Erre jön ez a nő, elsütök egy normál csínyt, és konkrétan leharapja a fejemet.

Meh. Mit van mit tenni?

-Ah, megint te vagy az?-A titkárnő unott hangja ránt ki gondolataim közül. Észre sem vettem, hogy valaki más is bejött a várakozó helyiségbe, és ahogy ránéztem az emberkére, nagyon is ismerősnek találtam. Természetesen csak a megtépázott kakasról a fején ismertem fel valamennyire is.

Jéé, hiszen ez az a fiú akire hetekkel ezelőtt rászóltak, hogy haladjon már! Mi is volt a neve...? Valami K betűs, ugye?

Ahogy magamban találgattam a cifrábbnál cifrább neveket, a fiú hirtelen mellém lépett, majd le is ült, az üres részre.

-Szia.-Vigyorodott el-Csak nem valami verseny miatt vagy itt?

Felvontam az egyik szemöldökömet-Verseny? Neeem.

-Hmmm? Akkor mégis mi miatt lehet itt egy ilyen szép lány, mint te?-Érdeklődve nézett rám, én pedig csak megforgattam a szemeimet.

-Csak egy kis csíny miatt, amit a rossz embernél sütöttem el.-Rántottam meg a vállamat, mire látszott a fiún, hogy meglepődik.

-Ohh, szóval egy rossz kislánnyal van dolgom?-Ezúttal egy perverz vigyort villantott.

-Megtennéd hogy nem mutatod meg nekem az összes lyukas fogadat? Kösz.

Ekkor drámaian a mellkasához kapott, és egy "Most beletapostál a lelkembe!" mondattal hátradőlt a székében. Elnyomtam egy mosolyt.

-Egyébként mit követtél el?

-Ragasztós szék. Tudod~.-Újból vállat rántottam-Csak nem tudtam, hogy nem az a tanár fog bejönni, akire számítottam.

-Miért melyik ment be?-Látszott rajta, hogy jól szórakozik rajtam, amit én nem tudtam hova tenni. Ez most komolyan rajtam nevetgél magában?

-Doi-sensei.

Azonnal elhúzta a száját, és azt hiszem, még a hideg is kirázta őt. Meg is értem, rajtam is ilyen hatással van, pedig csak megemlítettem a nevét. Rettegett egy nőszemély, az is biztos.

-Heh...-Vigyorodott el újból-Szerencsétlen egy lány vagy. Mi a neved?

-Kösz!-Nevettem el magamat-[Teljes Név]. Neked?

-Kuroo Tetsuroo.

Mielőtt még bármi mást is mondhatott volna akármelyikünk is, az igazgatói ajtaja kinyílt, és egy teltebb férfi lépett ki rajta. Szigorú tekintettel méregetett bennünket, majd rám vezette szemeit.

-Bejöhet, [Vezetéknév]-san.

Szórakozott mosollyal az arcomon bólintottam egyet, majd egy utolsó pillantást vetettem Kuroora. Jé, még nem kérdeztem meg tőle, hogy ő miért van itt!

Ha visszajövök biztos, hogy megkérdezem!

Ahogy beléptem az irodába, láttam, hogy az igazgató már elfoglalta az asztala mögött levő ülését. Intett, hogy üljek le vele szembe, s így is tettem.

Nem tudtam nem észrevenni, a férfi háta mögött levő hiányzó ablakot. Olyan volt, mintha kitörték volna... Vajon mi történhetett?

-Szóval, Doi-sensei hivatott be, mert nagymértékű tiszteletlenséget mutattál az órán.

Megvontam a vállamat-Hát, én nem őt szerettem volna megviccelni. Nem tudtam, hogy ő fog helyettesíteni minket.

-Mit is csinált pontosan, [Vezetéknév]?

-Csak beragasztóztam a széket, a sensei pedig ráült.-Újból elmosolyodtam, ugyanis előttem volt a tanár nő teljesen vörös arca, amely miatt majdnem el is röhögtem magamat-Már elnézést, de szerintem a tanár nő eléggé túlgondolja a dolgot.

A homlokához tette az egyik kezét-Nos, akár túlgondolja, akár nem, mindenképpen tiszteletlenséget sugároz ez a viselkedés magából. Ezért ezen a héten minden nap, órák után bent kell maradnia, hogy kitakarítsa a saját osztálytermét.

A vállam lehanyatlott, és egy frusztrált sóhajtás következtében a palfonra emeltem a tekintetemet. Most komolyan, egy aprócska vicc miatt, takarítanom kell?

-Talán van valami kifogása ezellen, [Vezetéknév]?-Ahogy a férfira néztem, a szemei jegesen izzodtak felém, és szinte éreztem, hogy teljesen lehül a levegő a helyiségben. Jesszusom, mi van itt a tanárokkal?

-N-nincs!

-Rendben. Akkor most elmehet.

Felálltam, majd egy apró lehajolás után az ajtóhoz lépdeltem. A kilincshez nyúltam, ám még mielőtt lenyomhattam volna azt, az igazgató szavai megakadályoztam tervemet.

-Ó, és [Vezetéknév]!

Megfordultam.

-Hai?

-Egy felsőbb évest fogunk megbízni azzal, hogy felügyeljen téged a héten, a takarításod alatt. Biztosak akarunk lenni benne, hogy nem sunnyogsz el.

Csak bólintottam egyet, majd egy "viszlát"-al ki is léptem az ajtón. Ám amikor a lábam újból a várakozóban volt, akkor esett csak le, hogy mit mondott az intézmény vezetője.

HOGY MI VAN?! NEKEM NEM KELL FELÜGYELŐ!

-Az ISTENIT!-Mordultam fel, mire két szempár is rám szegeződött. Kínosan elmosolyodtam, amikor megéreztem a titkárnő fenyegető tekintetét, és egy gyors bocsánatkérés után vissza is ültem Kuroo mellé, aki csak megrázta a fejét.

-Na mi volt?

-Minden nap ki kell takarítanom az osztálytermünket.-Nyögtem-És még egy felügyelőt is akasztanak a nyakamba! Hát nem csodálatos?-Vigyorodtam el, egyáltalán nem boldogan, mire a fekete hajú elröhögte magát.

-Te tényleg nagyon szerencsétlen vagy, [Vezetéknév]!

-Jut eszembe, te miért vagy itt?

-Én...Öhm...Kidobtam a dili ablakát egy röplabdával...