|| 34. ||

1.6K 163 69
                                    

Csak egy kis figyelmeztetés: itt nem ugyanazok a csapatok lesznek, mint az animében volt edzőtáborban^^'

|| Reader ||

Lassan megérkeztünk a Nekoma Középiskola elé, ha időhöz szeretném kötni azt mondanám, hogy egészen pontosan 4:38-kor. A busz már ott várt minket, habár a sofőr jelenleg nem ült benne, mivel ő mellette cigizett. Igaz is, még elég sok időnk volt az indulásig, szóval mi sem szálltunk még fel, hanem a kapunál gyülekeztünk.

-Ah, [Vezetéknév]-san, Kuroo-san, Kozume-san!-Kezdett el vadul integetni egy ismeretlen tokiói torony. Mikor közelebb ért, csak akkor ismertem fel benne Lev-et, az évfolyamtársamat, akiről köztudott, hogy a Nekoma következő ásza akar lenni.

-Wow Lev, nem késtél el valahonnan?-Vigyorodik el rögtön Kuroo-Kész csoda. A múltkori eset után már azon sem lepődnék meg, hogyha egy nappal későbbre tetted volna az ébresztődet.

-...Legutóbbi eset?-Billentem fejemet Kenma irányába, aki ekkor felém fordítja az övét.

-Lev ilyan idióta volt, hogy egy órával későbbre állította be az ébresztőjét, és majdnem lekésett egy fontos meccset.-Motyogja, immár háttérzajnak használva Kuroo és Lev civakodását.

-Ah, értem.-Mosolyodok el-Megnyertétek a meccset amúgy?

-Hai...-Bólint.

-Gratulálok.-Puszilom meg hirtelen, pont elfeledkezve a másik kettőről, akik mindketten csendben maradnak, mikor meglátják a tettemet.

Amikor feleszmélek, rögtön paradicsommá változik a fejem, és picit megszorítom Kenma kezét, aki erre nem reagál semmit sem.

-WAAAAAAAAAAAA!-Ocsúdik fel Lev-KOZUME-SAN, MIÓTA VAGY EGYÜTT [VEZETÉKNÉV]-SANNAL?!

-Nem mindegy..?-Motyogja alig hallhatóan, felvonva az egyik szemöldökét. Kuroo csak mindent tudóan rám pillant, majd megvonja a vállát. Hát, meg is lepődök, hogy ő ezúttal nem kezd el dobálni minket mindenféle kérdéssel, nem úgy, mint az elsőévese.

-HOGYAN? MIKOR? MIÓTA-

-Lev, kussolj már el.-Mordul fel kissé hangosabban Kenma, amin őszintén elmosolyodok. Ahogy ránézek, megláthatom a szemei alatt húzódó halványrózsaszín árnyalatot, és nem tudok a pillangóimnak megálljt parancsolni, életre kelnek a hasamban.

-O-O-Oké, Kozume-san én csak kérdeztem.-Préseli össze az ajkait Lev, tisztán látszik a testtartásán, hogy kicsit parázni kezdett Kenmától.

Pár perccel később meghalljuk a többiek beszélgetéseit. Ahogy Morisuke-san meglátja Levet, valami különös, sötét aura lesz érezhető körülötte.

-LEV, TEGNAP MEGLÓGTÁL, EZÚTTAL NEM FOGSZ!-Kiált fel, majd üldözőbe veszi szegény elsőévest, akinek a homlokán máris vagy ezernyi izzadságcsepp gyöngyödzik.

-YAKU-SAAAAAAAAAAN!

-Meg is érdemli, nem tudja felfogni, hogy nem szabad Yaku magasságara megjegyzést tenni.-Mordul fel Kuroo. A következő néhány percben mindannyian a kergetőző fiúkat nézzük, egészen addig, ameddig meg nem halljuk a busz ajtajának kinyitódását.

-Nekomata-sensei hamarosan megérkezik, gyerekek. Azt mondta, hogy mire megjön, legyetek mindannyian a buszon, szóval gyertek, szálljatok fel.-Int nekünk a sofőr, mi pedig elkezdünk úgy tenni, ahogyan ő mondta. Kuroo az első, utána jövök én, mögöttem pedig Kenma, s a többiek. Természetesen legutolsónak Lev és Yaku lépnek fel, lihegve és kicsit izzadtan, s ahogy nézem, mintha a Torony a hasát fogná fájdalmában. Na vajon mi történhetett...?

-...[Név].-Kenma halk hangja kizökkent engem a gondolataim közül-Ülsz mellém?

Elmosolyodok-Persze!

Ahogy mellé ülök, a többiek is elfoglalják a helyüket. Mi a busz legvégén vagyunk, amit nem is bánok annyira, hiszen nem szeretném, hogyha az úton észrevennék azt, ami közöttünk van, s utána egész végig ezt hallgathatnánk.
Kenma rögtön előveszi a nintendoját, és elindít rajta egy számomra ismeretlen játékot.

-Ez miről szól?

-...Um, arról, hogy egy zombi apokalipszisben vagy, és túl kell élned. Nagyjából ennyi.

-Oh, király!-Vigyorodok el. Némán figyelem a fiút, aki a nagy koncentrációban összeráncolja a szemöldökét, miközben ujjai villámgyorsan járnak a játékeszköz gombjain-Egyébként kik lesznek kint rajtunk kívül?

-Ezt Kenma úgy sem tudja mert a játékára figyelt.-Fordul felénk Kuroo hirtelen, átnézve az előttünk levő két ülés között-Szóval én mondom: Fukurodani, Aoba Joshai, Karasuno, Inarizaki.

-Kösz, Kakasfej.

-Ne hívj így, [Név]! Mondd meg neki Kenma, rád jobbam hallgat!

-...Nyugodtan hívd így.

|| Love At Second Sight || Kenma x ReaderWhere stories live. Discover now