|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 36. ||

Lö én: *Kap 4 db pici kaktuszt*
Én 2 mp múlva: *Lendületből belenyúl az egyikbe* AU-

Csak én lehetek ilyen béna...:,)

|| Reader ||

Mikor megérkeztünk, Nekomata-sensei elmondta, hogy itt, a kapunál kell megvárnunk a hely tulajdonosát, s mi így is tettünk. Kenma azóta is csak a nintendoját bújja, és be kell vallanom, valami eszméletlen aranyos így. Bár nem tagadom, hogy mindig ilyen aranyos, ha lehetne, szinte minden második percben elkezdeném ölelgetni őt, mint egy kis plüssmacit. De persze tiszteletben tartom, hogy nem az az ölelgetős típus, ezért nem is teszem meg.

Pár perc múlva egy harmincas éveiben járó férfi csörtetett oda hozzánk, baráságos mosollyal az arcán.

-Üdvözlöm, és sziasztok.-Biccent először az idősebb férfi, majd mifelénk-A nevem Fukuyama Tanjiro. Én vagyok a tulaj.

Mindannyian visszaköszönünk neki. Ezután Fukuyama-san megkér minket, hogy bakoljuk be a cuccainkat a kiválasztott szobánkba. Mindenki azonnal szinte futni kezd, legalábbis Yaku-sanon, Kenmán, Kuroon és rajtam kívűl, hogy a lehető legjobb helyeken lehessenek. Én csak megvon a vállamat, majd benyitok egy véletlenszerű szobába.

-Itt leszünk melletted, jó?-Kérdezi halkan Kenma, nekem pedig egyből mélyről jövő gyomorgörcsöm lesz, a cukiságától. De komolyan, ez már illegális...!

-Rendben.-Nyomok egy puszit az arcára, amitől pici pír lepi el az arcát-Bemegyek és kipakolok.

-...Oké.

A szoba meglepően nagy volt. Ahogy belépünk az ajtón, jobb oldalt van egy emeletes ágy, azzal szemben pedig mégegy. Azok között elhelyezkedik egy kisasztal, azzal szemben pedig a TV. A televízió mellett kétoldalt pedig egy-egy nagyobb szekrény. Ha belegondolok, hogy kb. mindegyik szoba ilyen, igazából teljesen elámulok. Nem lehet könnyű egy ilyen helyet fenntartani, ráadásul nagyon tiszta az egèsz szoba!

Úgy döntök, hogy az egyik emeleti ágyat foglalom be, mivel mindig is szerettem fennt aludni, plusz itt legaláb elbújhatok egy kicsit. Mármint, úgy érzem hogyha lent aludnék akkor nem lennék annyira elfedve, így viszont igen. És ez valamilyen szinten védelmet nyújt számomra.

Elkezdtem kipakolni. Már éppen a ruháim felét begyömöszöltem a szekrény egyik fiókjába, amikor is hirtelen ismeretlen hangokat hallok meg, amik a folyosóról jönnek.

-Iwa-chan, szerinted mennyi az esélye annak, hogy az egyik ember igazából itt egy űrlény?!

Mi

Van?

Összevonom a szemöldökömet.

-Kussolj már, Shittykawa.-Ez az utóbbi hang azonban elég ismerős. De vajon honnan? És ez a név..."Iwa-chan"...

-Ez a szoba jó is lesz-Nyit be hirtelen egy mogyoróbarna hajú fiú vidáman mosolyogva, majd néhány másodperc múlva lefagyva meredve rám. Én is ugyanígy teszek, de az sokkal jobban meglep, amit a következő pillanatban meglátok.

Pontosabban, akit a következő pillanatban meglátok.

-Oi Trashykawa, mi lenne hogyha nem nyitogatnál rá mindenkire mint egy idióta?!-Vágja fejbe az ismeretlen fiút egy kreolbőrű, éjfekete, kissé tüsis hajú ember, aki amint felnéz rám, ugyanolyan sokkol állapotba kerül, mint én.-[Vezetéknév]?

-Iwai...zumi?

Ezt nem hiszem el.

KOMOLYAN?