|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 13. ||

|| Reader ||

-Szóval, mit kérsz enni?-Fordultam Kenma felé.

-...Nekem bármi megfelel.

-Oh, rendben. Akkor pirítóst csinálok, mert az gyorsan kész lesz.-Elővettem a szükséges dolgokat a szekrényből, miközben magamon éreztem a fiú tekintetét. Kicsit zavarban voltam emiatt, de természetesen próbáltam ignorálni a furcsa ritmusát a szívemnek, vagy az enyhén remegő kezeimet. Nem akartam, hogy tudja, milyen helyzetbe hozott pusztán csak a tekintetével is.

A kenyeret betettem a pirítóba, s miközben azt vártam, hogy azok meglepetésszerűen előugorjanak, ezzel a szívbajt hozva rám (mint mindig), megfordultam. Rögtön kiszúrtam, hogy a gamer srác valamit nagyon néz, s mikor annak a lehetséges irányába fordítottam én is a fejemet, azonnal észrevettem a TV. alatt levő kisszekrényen sorakozó videójátékokat.

Mégis mit keresnek azok ott kint? Apa takarított, és elfelejtette visszatenni őket? Valószínűleg igen.

-Öhm...H-ha akarsz, nyugodtan ülj le játszani bármelyikkel.-Motyogtam a fentebb említett tárgyak felé bökve fejemmel, mire csak esetlenül bólintott egyet, majd lassú, hezitáló léptekkel elsétált a kanapéhoz.

Ám nem arra ült le, hanem a szőnyegre.

-Kényelmes az ott?-Mosolyodtam el halványan, mire a fiú rám nézett a válla felett.

-Otthon is a szőnyegen ülök sokszor...

-Aha-AZTA-Ugrottam fel egy kicsit mikor meghallottam a kenyeret kiugrani. Csak felsóhajtottam majd elővettem a tányérokat, és a kezemben tartva a késői vacsoránkat letelepedtem Kenma mellé, aki már nagyban nyomta a GTA V-t.

Észre sem vettem, de ahogy teltek a percek, egyre több időt töltöttem azzal, hogy vagy Kenma arcát, vagy a kontrollert figyeljem. Míg előbbi nyugalommal és melegséggel töltött el, addig utóbbi inkább dühvel és görccsel, mely a gyomromban keletkezett.

Francba, nem!

Ahhoz, hogy tudjam tartani magamat, hogy a mostani, új [Név] álarcom maradjon fent, muszáj volt elterelnem a gondolataimat a videójátékról. Hülye ötlet volt leültetnem Kenmát elé, vagy egyáltalán beinvitálni őt, de valahogy mégis jól esett a társasága, még akkor is, hogyha önkéntelenül is előjön a régi énem néhány darabja.

|| Kozume Kenma ||

-Baj van?-A szemem sarkából láttam, hogy [Név] elég különös tekintettel figyel engem, mely egyszerre volt kicsit ijesztő, és mégis kellemes, fogalmam sem volt miért. Aztán a kezemben levő kontrollel párjára néztem, ami a szekrényen foglalt helyet-Ha akarsz...Akkor játszhatsz te is...

Elég meglepettnek tűnt, látszott rajta, hogy legszívesebben igent mondana, de valami visszatartja. Összepréselte az ajkait, és kissé fészkelődni kezdett.

-N...Nem lehet...

Mi a baja? Valamiért úgy érzem, hogy muszáj lenne ezt kiderítenem. Olyan ártatlannak, és védtelennek tűnik így. Ha lenne merszem hozzá, talán közelebb is ülhetnék hozzá, hogy érezze, hogy én meghallhatnám...

Nyugodj le, Kenma. Nem mintha egy ilyen fiú lenne az esete...

A szívem kicsit összeszorult erre a gondolatmenetre, még akkor is, hogyha közben a gondolataim szinte kiabálni kezdtem bennem, hogy mégis miféle "esetről" beszélek én itt magamban.

-M...Miért...?-Préseltem ki, ugyanis nem akartam egyedül hagyni őt, a gondolataival.

-Mert...Mert béna vagyok benne!-Mosolyodott el kínosan-Igen, szóóval majd csak nézlek...Igen...

Ezután nem szóltam egy szót sem, mégis, egész végig magamon éreztem a lány pillantásait magamon. Ez pedig egy idő után kicsit kezdett irritálni, hiszen...Játszottam. És utálom, ha ilyen feltűnően néznek miközben játszom.

Szóval megállítottam a játékot, a kezembe vettem óvatosan a másik kontrollert, majd a lány felé nyújtottam.

-Nem baj, ha béna vagy...-Motyogom, a szemeimet lesütve. Egy ideig azonban nem kapok választ, félek, hogy kissé erőszakos voltam vele. Ám amikor már visszakozni kezdenék, megérzem, hogy [Név] elveszi tőlem az eszközt, majd kissé konfortosabban elhelyezkedett mellettem.

Miközben kényelmesebbé varázsolta az ülését, elidőztem az arcán. Nem is tudom, mintha egy teljesen másik lányt láthattam volna meg, abban a pillanatban. És ami még furcsább, hogy ahogy azokba a halványan csillogó szemeibe tekintettem, valami megmozdult bennem.