|| A LEGELSŐ BORÍTÓÉRT KÖSZÖNET ILLETI: Rei-uwu-t💕 ||
[Teljes Név] új életet kezd, méghozzá elsőévesként a Nekoma Középiskolában. Ám úgy tervezi, nem csak a suli lesz az egyetlen dolog, ami változni fog életében, hanem ő maga is.
A múlt sebeit ign...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
|| Kozume Kenma ||
A nap még felkelőben volt, mikor felnyitottam a szemeimet. A legelső, amit érzékeltem magam körül az egy kellemes, bizsergető érzés volt, mely a mellkasomtól jött. Ahogy lejjebb vezettem tekintetemet, megláthattam azt teljesen nyugodt arcú lányt, akiért megadnék bármit. Na jó, ez...Nagyon, nagyon nyálasan hangzott, de ez így van. Sosem tudott senki sem még ilyen könnyen a bizalmamba férkőzni, és nagyon, de nagyon remélem, hogy nem kell majd őt elengednem, sohasem. Kuroo az egyetlen, akiben teljesen meg tudok bízni, legalàbbis eddig az volt. Mostmár melléje szegődött [Név] is, akiért nem is lehetnék szerintem eléggé hálás sohasem. Tudom, hogy ő sosem szúrna hátba. Látom, érzem, hogy ő nem olyan.
A tekintetemet tovàbbra is arcán legeltetem, majd óvatosan felemelem egyik kezemet, mely eddig a hátán pihent, s alig érezhetően kisöprök egy-két tincset, mely arcába lógott. Nem mozdul semmit sem rà, szóval biztos vagyok benne, hogy ezzel nem keltettem fel.
Újból felemelem a kezemet, àm az ezúttal a nadràgzsebembe tett telefonomért nyúl. Lassan kiveszem, hogy megnézzem mennyi az idő.
04:58
Mintha csak az agyam most kapcsolt volna, hogy mennyire koràn is van, szinte azonnal laposabbakat kezdek pislogni, majd államat gyengéden a lány fejére helyezem, mielőtt még teljesen elnyomna az álom.
///
-Kenma...
-Kenmaa...
Csak jobban belefúrom az arcomhoz érő, puha anyagba az arcomat. Nem akarok még felkelni.
-Kenma, ébredj. Mennünk kell reggelizni.-Gyengéden elkezdni rázni a vállamat, mire fél szemmel rápillantok-Oh, szóval ébren vagy.-Mosolyodik el, s már ettől a kis tettétől is érzem, a szívem hatalmasat dobbant. Sóhajtok, majd elnyomok magamban egy ásítást, s lassan felülök mellé. Végignézek rajta.
A haja picit kócosan áll rajta, de esküszöm, hogy még ez is jól áll neki. A szemei még kicsit fàradtan csillannak fel, de rögtön megtelnek szeretettel, mikor rám néznek. Próbálom megakadályozni, hogy elvörösödjek az aranyosságától, de fogalmam sincsen, sikerült-e a tervem.
-Tegnap elfelejtettem megkérdezni...-Szólalok fel-Minden rendben volt tegnap Iwaizumival?
-Ha úgy vesszük...-Sóhajt fel egy kisebbet. A szemeimmel azonnal a keze után kezdek keresni, de a belső hangom, mint szinte mindegyik alkalommal, riadóztatni kezd, amikor a saját ujjaim megmozdulnak a lány irányába.
"És mi lesz ha ezúttal nem akar majd hozzàd érni? Vagy ha már ezután sohasem?"
"Mi van hogyha már nem is akar veled egy kapcsolatban lenni?"
"Biztosan meg fog unni téged mert egy unalmas, videójátékfüggő-"
-Kenma, jól vagy?-Már csak arra eszmélek fel, hogy az arca alig néhány centire van az enyémtől. Azok a gyönyörű szemek most aggódással telnek meg, ahogy felveszik az enyéimmel a szemkontaktust-Teljesen elsápadtàl.
-J...Jól vagyok....-Nyögöm ki végül, hála az égnek, [Név]-nek megint sikerült elcsitítania a hangot a fejemben, mint minden eddigi alkalommal.
-Biztos?
Csak bólintok. Halványan, együttérzően elmosolyodik, amitől újból pillangók keletkeznek a hasamban, majd ad egy puszit az arcomra, s a következő pillanatban már csak azt látom, hogy a szekrényéhez lép.
-Ühm...I-Izé...-Ide-oda pillantgat, egyből megértem, hogy mit szeretne, s egy szó nélkül lépek ki a szobájából.
-Én is átöltözök.-Bólintok felè, èrzem, ahogy a fejem teljesen vörössé válik màr annak a gondolatától is, hogy a barátnőm alig néhány méterre öltözik tőlem...
