|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 5. ||

|| Kozume Kenma ||

Elég...Feszült a légkör. Nem tudom, mit csináljak. Kuroo már elment egy jóideje, mert elkezdődött a röpi edzés. Bevallom, fura volt, hogy én ezúttal nem mentem, mert már eléggé hozzászoktam a délutáni edzésekhez. Így belegondolva, valószínűleg egész héten ezt fogom érezni, ameddig nem megyek újból.

Na de, visszatérve [Vezetéknév]-hez és a takarításához. Még mindig
csak itt állok, és fogalmam sincs, mit tegyek. Segítsek neki, hogy hamarabb készen legyünk, és elmehessünk végre? Vagy csak üljek le és ne csináljak semmit? Az bunkóság lenne...Nem?

-Ha azon agyalsz, Kozume-san, hogy lelépsz, nyugodtan megteheted ám!-Az eggyel alattam levő lány szélen mosolyt villantott rám, miközben megállt a seprűvel a kezében-Lehet, hogy bajkeverő vagyok, de amit rám sóznak, azt meg szoktam csinálni.

-...Mit csináltál, hogy most takarítanod kell?-Kérdem halkan, csodálom, hogy ez a lány egyáltalán meghallja. Elmeséli, hogy Doi-sensei küldte az igazgatóhoz, miután nem értette a székes poénját, amit nem is neki szánt volna. Kicsit hangosan beszél, de ha úgy vesszük, akkor az én szemszögemből mindenki hangja túl erőteljes...-Nem megyek el...-Mondom végül, miközben felülök egy padra, és előveszem a nintendomat.

-Okéé...-Hallom a választ. Ezután sok ideig nem szólunk egy szót sem, én belemerülök a játékomba, ő pedig a takarításba. Kicsi bűntudatot érzek, amiért ezt csinálom, de utána rögtön eszembe jut, hogy magának kereste a bajt, ha Doi-senseit akarta megviccelni, ha nem. Egy fokkal nyugodtabban nyomkodom a nintendot.

Nem tudom, pontosan mennyi idő telhetett el, de azt vettem észre, hogy az eszköz lemerült. Összevonom a szemöldökömet, majd alig észrevehetően felsóhajtok, és visszateszem a nadrágom zsebébe. Csak otthon tudom feltölteni, mivel nincs nálam a töltője.

Szemeimmel azonnal [Vezetéknév]-re tapadok, és némán figyelem a mozdulatait. Mikor nem beszél, olyan halkan lépdel, vagy igazából bármit csinál, hogyha nem látnám őt, akkor nem tudnám eldönteni, hogy tényleg itt van-e. A haja kicsit kócosan terül szét fején, míg az egyenruhája néhol halványan piszkos lett.

-Oké, azt hiszem, kész vagyok.-Rám néz, és a tekintetünk találkozik. Bólintok, és lekászálódok a padomról-Kozume-san!

-Hai...?

-Sajnálom, hogy miattam itt kell lenned délutánonként.-Kínosan elhúzza a száját, én pedig újból csak bólintok. Nem igazán tudom, mit kellene erre válaszolnom, ezért úgy döntök, hogy csak ennyit mondok.:

-Öhm...Rendben...Akkor, holnap ugyanitt, gondolom...

Intek, s vissza sem nézek, miközben kínos csendben kisétálok a teremből.

|| Reader ||

Mondtam valami rosszat? Vagy csináltam? Nem értem!

Összevont szemöldökkel meredek a fiú után, mintha az bármelyik, a gondolataim örvényében feltett kérdésemre választ tudna adni.

-Remélem nem bántottam meg...Nem akarok senkivel sem rosszban lenni...-Heh, pedig máris rossz kapcsolatba kerültél egy tanárral, [Név]!

Mindegy. Csak érjek haza, olyan nagyot alszok, hogy éjfélkor ébredek csak fel!