|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 21. ||

Köszönöm mindenkinek a voteokat, a könyvtárba helyezéseket, és nem utolsó sorban a kommenteket is! ^^ Nagyon sokat jelentenek nekem, és őszinte megkönnyebbüléssel tölt el egy-egy vicces, vagy szívmelengető komment elolvasása, hiszen tudom, hogy akkor jó fejezetet írtam. Szóval...Köszönöm❤️

|| Kozume Kenma ||

-Rendben.

Ahogy kimondta ezt az egy szót, mintha egy pillanatig megfordult volna velem a világ. Bár tudom, hogy nem látszódtak az érzéseim, mégis féltem attól, hogy rájön, milyen rosszul esett ez nekem.

De természetesen ez nem az ő hibája. Ő az a lány, aki folyamatosan hangoskodik, bulikba jár és talán még mindent fél válról is vesz, kétlem, hogy pont egy hozzám hasonlóba szeretne bele.

Amikor videójátékoztunk, mintha egy teljesen új énjét mutatta volna meg. Sokkal nyugodtabb volt és felszabadultabb, mint akinek egyáltalán nincsenek határai. Én pedig újból ezzel a lánnyal akarok találkozni, habár igaz, hogy nagy akaraterő kellett számomra ahhoz, hogy elhívham magunkhoz. Vajon randinak vette? Vagy csak egy szimpla baráti találkozónak? Én ugyanis...Randinak.

Már a gondolatra is, hogy [Név] elmegy velem egy randira fülig vörösödtem, s kínzó óráknak tűnt az a néhány másodperc, míg szólásra nem nyitotta a száját. Azonban ekkor, szinte a semmiből bukkant fel, az a fickó aki a buliban is jelen volt, fogalmam sincs, mi a neve. De nem is érdekel...

Ahogy feltette neki azt a kérdést, hogy elmenne-e vele délután- nem, nem ez a helyes kifejezés. Ráparancsolt, hogy menjen el vele egy kávézóba, már tudtam, hogy valami nincs rendben ezzel  a sráccal. Volt valami a szemeiben, valami olyan csillogás, amitől kezdett felfordulni a gyomrom.

Mikor azonban kimondta a "rendben"-t, én gondolkodás nélkül fordultam meg, hogy minél előbb elhagyhassam a helyszínt. Nem voltam mérges a lányra, tényleg nem. Minden dühöm, melyet nem mutattam ki az ismeretlenre irányult. Miért kellett most megjelennie? Mi a terve [Név]-vel?

-Yo, Kenma!-Hallottam meg Kuroo hangját, amikor az osztálytermem elé értem. Fogalmam sincs, mit kereshetett itt, de ahogy rám nézett egyből tudtam, hogy kérni szeretne tőlem valamit-Ma este ott aludhatnék nálad? Kicsit összevesztem a szüleimmel, és hát...Nem valami rózsás a helyzet.-Vakargatta a tarkóját.

Pontosan tudtam, hogy amikor azt mondja, hogy "kicsit összevesztem a szüleimmel", akkor azt úgy kell érteni, hogy szinte ordibáltak egymással, és talán még sértéseket is vágtak egymáshoz.
Csak bólintottam, bár nem igazán akartam belefolyni ezekbe az ügyeibe, mégis kötelességemnek tartottam megengedni neki, hiszen csak egy éjszakáról van szó.

-Mi van? [Név]-vel van valami?-Vigyorodott el perverzen, de amikor meglátta a tekintetemet, az azonnal lehervadt róla-Mi, kikosarazott?

-Azt...Azt hiszem.

-Ehj, barátom.-Rögtön átkarolta a vállamat, amiből ugyanolyan gyorsan szabadítottam is ki magamat. Nem szeretem, ha hozzám érnek...Mégis, [Név]...

Ki kell vernem őt a fejemből...De egy valami nem hagy nyugodni.

-Van egy másik fiú...-Kezdem-Nem szimpatikus.

-Persze, hogy nem!-Vágja rá-Hiszen elvette tőled a csajodat!

A szóhasználattól egyből paradicsommá válok. Frusztráltan elfordítom a fejemet, hogy sikeresen ki tudjam törölni a fejemből ezt az egy szót. "Csajodat..." "Csajodat...". Közben pedig a szívemet is meg kell nyugtatnom, hogy ne ugrándozzom szinte. 

-...Ne-Nem azért...-Motyogom, majd kijavítom saját magam-Nem csak...Azért. Volt valami fura benne. És [Név] is fura volt...

-He?

///

Amikor kicsengettek az utolsó órámról is, hirtelen egy nagyon rossz érzés kerített hatalmába. Azonnal szóltam Kuroonak, aki a biztonság kedvéért hozta az egész röpicsapatot, hiszen hogyha baj van, minden kézre szükség lesz.

És be is ütött a baj.

Szinte megdermedtem, mikor megláttam ahogy felette fekszik, és az az idióta befogja a száját. Kuroo egyből kapcsolt; mire feleszméltem a srác már a falhoz volt szegezve.

-[Név]...

Azonnal mellé térdeltem. Ahogy a tekintete találkozott az enyémmel, a szívem összeszorult, hiszen olyan riadt szempárt egész életemben nem láttam. Nem gondolkoztam, egyik kezemmel kissé remegve, de felé nyúltam.

-[N-Név]...Jól vagy?

Szinte suttogtam, szóval biztos voltam benne, hogy a többiek nem hallottak semmit sem. Arra viszont egyáltalán nem voltam felkészülve, hogy  a lány olyan szorosan ölel meg, ahogyan csak tud. Megéreztem leheletét a nyakamon, mire libabőrös lettem, de ez rögtön elmúlt, mikor a bőröm könnyessé változott. Visszaöleltem, s pár másodperc elteltével, gyengéden simogatni kezdtem őt, miközben tekintetemmel az ismeretlen figyeltem. Mikor a szemeink találkoztak, olyan tekintetet kapott tőlem, amitől egész testében megremegett.