|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 37. ||

Kérésre, itt van egy kép a kaktuszaimról:3 :

|| Reader ||

-Huh?-A barna hajú értetlenül váltogatta köztünk a tekintetét-Iwa-chan, ismered őt?

A fiú csak bólint. Teljesen némán állok azelőtt a tüsis hajú előtt, aki annak a fiúnak a bátyjának mondhatja magát, aki régen tönkretette a mindennapjaimat. Összepréselem az ajkaimat, egyre kényelmetlenebbül állok a két ember előtt. Belül az kívánom, bárcsak itt lenne velem Kenma, hogy bárcsak inkább ott lennék a társaságában, és valamit jàtszanánk. Sokkal jobban szeretném ezt, mint ami most van, hogy ebben a roppantúl kínos szituációban kell lennem.

-...Ti mit csináltok?-Hallom meg az említett fiú hangját, mire hatalmasat dobban a szívem.

-Bocsesz', csak szobát kerestünk...-Motyogja Iwaizumi barátja.

-És kopogás nélkül bementek egy lány szobájába?-Hallom meg Kuroo hangját is, amely picit irritáltan cseng. Ahogy Iwaizumiék kilépnek a szobámból, én is így teszek. Kenma, mikor észreveszi ezt rögtön közelebb lép hozzám, kicsit összeráncolva a szemöldökét.

-Minden oké...?-Motyogja közelebb hajolva, a következő pillanatban pedig, ha lehetne elsikítanám magamat. Kellemes melegség költözik a mellkasomba, mikor Kenma óvatosan összekulcsolja az ujjainkat, majd mintha picit közelebb is lépne hozzám. Bólintok-Akkor jó.

-Mégis honnan kellett volna tudnom, hogy vannak bennt, Kakas-chan?~-Vonja fel az orrát a barna hajú is, mire látom, hogy Kuroo picit ingerültté válik.

-Mondjuk onnan, hogy bekopogsz, Idióta-kun.

-Oi-

-Trashykawa ne akard, hogy megüsselek.-Mordul fel Iwaizumi-Bocs' miatta.-Emeli fel a kezét-Gyere, keresünk egy szobát, és nem, nem fogsz az első napon összeveszni senkivel sem!

Ezzel pedig megfogja a barna hajú karját, majd elhúzza előlünk. Csak nézünk utánuk, annyit látva, hogy Iwaizumi lendületes léptekkel húzza maga után a barna szeműt, aki gúnyos arckifejezésekkel illeti Kuroot.

-Tch, és ő az Aoba Joshai csapatkapitánya.-Morogja Kuroo kelletlenül, mire felvonom a szemöldökömet.

-Te ismered őt?

-Kapitányként mindig jó tudni, hogy melyik rivális csapatnak kik a vezetői.-Von vállat-Jól vagy amúgy?-Fordul felém, immár aggódóan.

-Persze, csak...Meglepődtem.

-Ismered azt a fekete hajút?-Kérdez rá Kenma, mire csak bólintok egyet.

-Igen, ő...Nos, Iwaizumi Hajime. Iwaizumi Gin idősebb bátyja.-Motyogom, habár tudom hogy mindketten pontosan jól hallották azt, amit mondtam.

Kuroo homlokán pedig ekkor kidagad egy ér-Oh, igen? Akkor itt az ideje elbeszélgetni arról, milyen is az öccse-

-Kuroo várj...-Szólok utána, mielőtt még beérhetné őket, ugyanis ahogy kimondta az utóbbit, rögtön elkezdett utánok lépkedni-Én szeretném ezt elintézni. De köszönöm.-Pillantok hálásan rá.

-Biztos vagy benne?

-Hai.

-...Rendben.-Sóhajt-Akkor én visszamegyek a szobába. Majd beszélünk.-Int, majd úgy tesz, ahogy mondja.

Ekkor Kenma felé fordulok, aki hirtelen ráhajol az ajkaimra. Néhány másodpercig csak döbbenten meredek rá, illetve a lehunyt szemeire. Sosem gondoltam volna, de tényleg, hogy tud így is viselkedni, de őszintén megmondom, hogy tetszik. Nagyon...
Halványan elmosolyodok, majd visszacsókolom őt. Érzem, hogy az összekulcsolt ujjainkat nagyon óvatosan megszorítja, tetteire pedig kellemes bizsergés járja át az egész testemet, kezdve a lábujjamtól egészen a fejem búbjáig. Mikor elválik tőlem, nem hajol el teljesen, az orraink még összeérnek.

-...Örülök, hogy jól vagy.-Érzem, hogy ezt nem csak arra értette, hogy nem esett bántódásom. Ezt sokkal inkább mondta arra is, hogy nem törtem össze, egy ismerős alak láttán, aki negatív élményeket hozott fel bennem a múlt miatt, habár nem is ő volt az, aki megteremtette őket.

-Köszönöm.-Mosolyodok el halványan.

-...Szeretnél...-Halványan elpirul-Hoztám pár játékot...Nem szeretnél...

-De igen.-Nevetem el magamat kedvesen. Tényleg örülök annak, hogy Kenma itt van nekem. A közelsége olyan megnyugtató hatással van rám, amit sosem mertem volna elképzelni a múltban.