|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| Epilógus ||

|| Reader ||

-Várjatok meg!

-Gyere már, Szerencsétlen Lány!

Kuroo vigyorogva nézte, ahogy szerencsétlenségemben majdnem orra esek, miközben szinte Flashként távoztam a házunkból. A kapunk előtt négy alak tornyosult.

Az első Anzai Akane volt, a legjobb barátnőm, akivel már év eleje óta megtaláltuk a közös hangot, s bár voltak, s vannak is kisebb-nagyobb vitáink, mindig kibékülünk. Örülök, hogy végre találtam magamnak egy olyan barátnőt, mint ő.

A mellette álló személy, vagyis inkább egy elfajzott kakas, aki éppen a lányt derekánál fogva húzta magához, Kuroo Tetsuroo. Perverz mosollyal illette a lányt, aki csak elpirulva megrázta a fejét, szintén mosolyogva. Igen, végre összejöttek, és én ennek tényleg, kimondhatatlanul örülök. Kuroo sokat segített nekem ebben az elmúlt hàromnegyed évben, és hálásabb nem is lehetnék neki. Megvédett, amikor Iwaizumi olyan dolgokat akart csinálni velem, amiket semmiképpen nem akartam. Tudom, hogy ő is, s Akane is egész életemben velem fognak maradni, ha nem is két méteres közelségben, de lélekben biztos. Hiszen nem mindig lehetnek velünk, testközelben azok, akikkel együtt szeretnénk lenni. Akik igazán sokat jelentenek nekünk. De az a távolság, ami köztünk lesz csak egy próba lesz arra, hogy megtudjuk, elég erős-e a kapcsolatunk annak àtvészelésére. És tudom, hogy a miénk az lesz. Már most az.

A leghátul levő személy pedig az, aki miatt végre újra önmagam lehetek. Aki megmutatta nekem, hogy nem lehetek úgy boldog, hogyha nem magamat adom. El kell fogadnunk azt, akik vagyunk, ahogyan vagyunk. Mert lehetséges, hogy maszkot viselni sokkal könnyebb, mint önmagunkat adni, de ha az utóbbit vàlasztod, akkor előbb-utóbb el fog érni téged is a boldogság. Ahogy engem is elért, a fiú által. Kozume Kenma által.

Neki vagyok a leghálásabb, s tudom, hogy az is maradok, egész életemen keresztül. Nélküle sosem találtam volna rá újra önmagamra, hanem csak tovább játszottam volna valakit. Valakit, aki egyáltalán nem én vagyok. És a legrosszabb, hogy észre sem vettem, hogy a maszkom már töredezett, és legbelül már nagyon nem élveztem az egészet. De Kenma segített, és ez a lényeg.

Sosem hittem volna, hogy pont azzal a fiúval fog összehozni a sors, aki az elején még csak "ellenőrzött" engem. A tanárok által volt meg az első találkozásunk, azonban itt még egyikünk sem nagyon érzett a másik iránt semmit. Csak azt láttuk a másikból, amit engedett, ám napokkal később, egy bizonyos órában, megtörtem. Leengedtem neki a falaimat, engedélyt adtam neki ahhoz, hogy megnézze a valódi énemet, és ezt pedig később ő is viszonozta. Azt hiszem, ezekben a hetekben lettem belé igazán szerelmes.

Egyáltalán nem bántam meg egyetlen egy percet sem, amit Kenmával töltöttem. Lassan, de biztosan elérkeztünk a kapcsolatukk egy meghatározó részéhez, és egymáséi lettünk. Együtt leküzdöttünk minden akadályt, természetesen egy kis segítséggel, de akkor is, ott voltunk egymásnak, és csak ez számított. Nem hagytuk cserben a társunkat, kitartottunk.

S ez ahhoz eredményezett, hogy immáron négyen, egymás mellett haladhattunk reggelenként a macskaköves úton, az iskolánkhoz, a Nekomához.

Nem tudom, azóta mi lett Iwaizumival, hogy miket csinál az Aoba Joshaiban, viszont azt igen, hogy soha, soha többet nem is akarok hallani róla. Elég volt belőle számomra egy életre. S az, hogy nem hallok felőle, a lehető legjobb dolog a világon.

-Már azt hittem, sosem érsz ide. A lányok annyit tudnak készülődni!-Nyavajog a jobb szélen haladó kakas, mire Akane, aki közvetlen mellettem sétál, gyengéden a kezére csap.

-Te is legalább ennyi időt szoktál eltölteni a hajad zselézésével, szóval te csak ne szólj egy szót se!-Neveti el a végét, amibe én is becsatlakozok. Amikor balra fordítom a tekintetemet, mert megérzek egy kezet a sajátomon, Kenma halvány mosolyát pillantom meg.

-...Örülök, hogy...Itt vagy velem.-Suttogja alig hallhatóan, a szívem hatalmasat dobban szavai hallatán. Az örömkönnyeim lassacskán a szemem sarkaiba keletkeznek, de megrázom a fejemet, hogy eltereljem róluk a figyelmét.

-Örülök, hogy itt lehetek. Veled.-Suttogom vissza. Észre sem vesszük, de Kurooék időközben felgyorsítottak, látván a jelenetünket, s gondolom nem akartak zavarni-Hálás vagyok.

-Szeretlek.-Hajol az ajkaimra, mire automatikusan lehunyom a szemeimet. Átadom magam a csókjának, egyik kezemet a tincsei közé vezetve, miközben ő mindkét tenyerével gyengéden arcomat teszi börtönbe.

-Én is szeretlek.

~The End~

///

Khm.

Szóval, igen. Ennek a könyvnek a végére is elérkeztünk. Nagyon sokat jelent nekem ez a kis történet, és esküszöm nektek, a könnyeimmel küszködök, most, hogy le kell zárnom. De hát, egyszer minden véget ér, ahogyan most Kenma és Reader-chan története is. Remélem mindannyian élveztétek, és, hogy örömöt szerezhettem nektek! Ti azt szereztetek nekem, minden egyes kommenttel, s csillaggal. Köszönöm nektek!❤️

Találkozunk egy másik könyben!

*Elvonul a sarokba sírni:,)*