|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 60. ||

|| Reader ||

-Mégis mi a jó életet képzelsz magadról, mondd?!-Bár visszafogottan próbáltam beszélni vele, a harag még ígyis majdnem teljesen átvette az irányítást felettem. Az eddig visszatartott könnyeim hirtelen csípni kezdték a szemeimet-Hogy lehet ekkora bunkó paraszt, Iwaizumi?! Hogy tudod bemesélni mindenkinek, hogy ribanc vagyok?! Tudod hogy esik ez nekem?!

-És szerinted nekem az hogy esett, hogy visszautasítottál, egy olyan antiszociális hülyegyerek miatt, mint ő?!-Mordult fel, ekkor a még mindig levegőben levő kezemet szorosan közrefogta ujjaival, pontosan a csuklómnál, majd szorítani kezdte-Azt hittem, hogy te sokkal normálisabb vagy, mint a többi lány. Hogy melletted majd boldog lehetek, erre nemet mondasz nekem, egy olyasvalaki miatt, mint Ő!

-Szerinted hogyan szerethettem volna beléd, mikor pontosan miattad éltem át azt, amit?! Hogy te voltál az, aki miatt nap-mint-nap sírva mentem haza?! Próbálj meg érett emberként viselkedni, Iwaizumi, mert ez már nem az a hely, ahol ez megengedett!-Kiàltom el magamat az utolsó mondatom végére, észre sem veszem, hogy egy darab könnycsepp már lefolyt az arcomon.

-Még egy esélyt sem adtál nekem-

-NEM ADTAM! Igen, jól mondod, mert ahogyan azt már elmondtam neked, barátom van! És ennyi miatt nem leszek lotyó! Szóval jobban tennéd, hogyha visszacsinálnád ezt a baromságot, amit te elkezdtél itt terjesztgetni rólam, különben esküszöm, hogy megfordul a kocka, és ÉN fogom megmutatni neked, milyen, ha megaláznak mások előtt!

-Fhu, de nagy szája lett valakinek hirtelen, de én tudom ám, hogy csak azért, mert azok a röplabdabuzik ott vannak a hátad mögött. Tudtad, hogy amúgy a fele csapat ki nem állhat téged?-Neveti el magát gúnyosan, én pedig szinte lefagyok-Csak azért viselnek el, mert muszàj! Nem akarnak kikerülni a csapatból!

-Ne tereld a témát!-Toppantok idegesen a lábammal, mire erősebben megszorítja a kezem. Azonban, mielőtt még maradandó foltokat szerezhetne, egy harmadik személy csatlakozik a beszélgetéshez. Egy olyasvalaki, akiről álmomban sem hittem volna, hogy meg fog jelenni, főleg itt, főleg most.

-Elég lesz ebből a drámából, öcsi.-Iwaizumi Hajime nyugodt, mégis hűvös hangjától teljesen kiráz a hideg, pedig eddig nem is fàztam-Szedd össze a cuccaidat.

-Miért kellene?!-Mordul rá az idősebbikre, mire az egy erősebb tockost vág rá a fejére, akkorát, hogy még én is megéreztem.

-Azért, mert anya beszélt az osztályfőnököddel, és átkerülsz az én sulimba, ahol majd szemmel tarthatlak!-Ráncolja a szemöldökét, majd karon ragadja a fiút. Ekkor rám pillant-Sajnálom, amin keresztül kellett menned miatta.

Az ajkaim halványan elnyílnak egymástól, egyáltalán nem tudtam felfogni semmit sem, ami az imént történt. A barnás szemek szomorúan tekintenek rám, míg Gin fintorogva elkapja irányomból a fejét.

-Hallottam az egészet, és azt is el fogom intézni, hogy ez az idióta bevallja a hazugságát.-Biccent testvére felé Hajime.

-De basszus-

-MEG SE SZÓLALJ!-Rivall rá a tüskés hajú, mire Gin rögtön behúzza a nyakát-Csak bízd rám. Jövő hétre semmi sem lesz ebből az egészből.-Intézi újra felém a szavait.

-Én...Köszönöm.-Alig tudok szóhoz jutni. Egyáltalán hogyan került ide? Honnan tudta, hova kell mennie?

-Oh, és köszönd meg a barátodnak, hogy megírta nekem a dolgot.-Halvány mosoly jelenik meg ajkain, szavaiból rögtön rájövök, kiről van szó, s hogy kitől tudhatta meg, hogyan s miért kéne idejönnie.

Kenma!