|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 8. ||

|| Reader ||

-Hát akkor, jó szórakozást...-Azzal Kenma kisétált az ajtón, én tőlem pedig csak egy bólintásra futotta, amit éppen, hogy a szeme sarkából észre sikerült vennie.

A mai nap talán még a hétfőinél is nagyobb feszültséggel telt el, amit természetesen én árasztottam magamból folyamatosan. Kenma is észrevette ezt, legalábbis szerintem, ugyanis szinte alig beszéltem valamit, pedig azelőtt szinte be nem állt a szám.

"Ideje indulnom."

Felkaptam a sulis táskámat, s miután mindent a helyére raktam, elégedetten mosolyodtam el. Nem vagyok az a nagy rendmániás, hogy ilyet gondoljak, de szerintem azért sokkal jobb munkát végeztem, mint eddig bárki is. Hehe!

///

-Apa, itthon vagyok!

Levettem a cipőmet, s a bejárati ajtónk mellénk helyeztem őket. A konyhából isteni illat áradt, ami azonnal mosolyra késztette az ajkaimat, és csaknem el is feledtette velem ezt a kétes érzelmet, amit egész nap magamban tudhattam.

-Gyere Kincsem!-Hallatszódott a válasz, habár jöttem volna én magamtól is. Amint megláttam, hogy apukám a kedvenc ételemet csinálja éppen, a nyál összefutott a számban.

-Szia apa~.-Nyomtam egy puszit az arcára, s ezután odaléptem a mellette levő csöpőgtetőhöz, hogy elvegyek onnan egy tiszta poharat. Miután megtöltöttem szörppel, és vízzel is, inni kezdtem, le sem véve tekintetemet a készülő kajáról.

-Milyen volt a napod?-Kérdezte fel-felpillantva rám, egy halvány mosoly kíséretében.

-Egész jó. Ma lesz egy buli, amit az egyik barátom tart. Ő is Nekomás.-Motyogom miután kiittam a szörpöt. Apa kicsit furcsáló pillantást vet rám.

-El akarsz menni?

-Persze!

Megáll a kaja csinálásban, én pedig nem tudom nem észrevenni, a hitetlenkedő arckifejezését.

-[Név]...Biztos akarod ezt? Úgy értem, ez lesz életed első bulija, persze, nem akarlak eltiltani ettől de-

-Apaaaaaa!-Mordulok fel-Igen, ezt akarom. Nem lesz semmi baj sem. Még csak be sem fogok rúgni.-Forgatom meg a szemeimet.

-Rendben...

-Te mit csináltál ma?

///

Jelenleg fél kilenc van, én pedig startra készen állok, az ajtónk előtt. Fogalmam sincs, hogy mit csinálhatnék csak azért, hogy elüssem  az időt, hisz mindenki jól tudja, hogy amikor várunk valamit, akkor kétszer olyan lassan telnek a percek, ígyis-úgyis.

-Biztos vagy ebben? Tudod, régen még a közelébe se akartál menni egy bulinak sem-

-Már nem a régi [Név] vagyok, apa.-Motyogom, a lábammal idegesen topogok a padlón. Hiába, nincs annak jelentősége, hogy azt mondom, màr nem vagyok a régi. Ha valaki felemlegeti, azt a csendes, végtelenül visszahúzódó és félénk lányt, egyből elkap az ideg, és akaratlanul is úgy kezdek viselkedni, mint ő. Nem, nem változhatok vissza!

-Igen, tudom.-Szomorú mosolyt villant rám, majd közelebb lép hozzám, de ekkor összevonja a szemöldökét-Te kisminkelted magadat?

-APA, ne már.

-Apa, de már. Hadd lássam, mi van rajtad!-Centiről centire  méri be az arcom minden egyes kis zugát, hogy még véletlenül se hagyjon ki semmit-Szemhéjfesték, rúzs, szempillaspirál, alapozó...

-Végeztél?

Bólintott-Olyan furcsa vagy így most.

-Kösz.-Ezúttal én bólintok. Mivel már ötven van, ezért kinyitom az ajtót, miután egy gyors puszit leheltem apám arcára-Szia apa!

-Szia Kincsem, érezd jól magad!

Hallatszódik a hangján, hogy még mindig nem tud hova tenni engem. Lassan ideje lesz majd megszoknia mindenkinek az új [Név]-et, mert ha valami is száz százalékig biztos az én életemben, az az, hogy az régi, gyenge lány sohasem fog visszatérni.

-[Név]-chan!

Halványan elmosolyodok, ahogy Akane hangja kiszakít engem a gondolataimból.

-Szia Akane-chan~. Készen állsz?

-Kettőnk közül nem én vagyok az, akitől ezt kérdezni kellene.-Végignéz rajtam-Te remegsz. Minden rendben?

-Persze! Csak izgatott vagyok!-Fél igazság-Menjünk.

-H-Hai.

Út közben semmi másra nem tudtam gondolni, csak az előttünk álló órákra. Vajon tényleg olyan egy buli, amilyennek a könyvekben is írták, amiket régen olvastam? Nagy hangzavar, és mindenhol részeg diákok heverésznek, vagy táncolnak?

Nos, hamarosan mindent megtudok. De addig is; minden gondolatomat ki kell törölnöm a fejemből, amely akár egy szóval is emlékeztethet engem régi önmagamra.