Az Ötödik Léleklovas

45. Rész: A kezdetek

   A legenda úgy tartja, kezdetben csak sötétség volt, ami magába ölelte az ürességet, mígnem egyszer fény gyúlt, elűzve a sötétet, teret nyerve, győzedelmeskedve.
   A sötétség ellenállt, majd harcba szállt, de az idők kezdete óta tartó háborúban azóta sincs nyertes.
   Engem a fény vezetett utamon, keresztül a csillagokon, nyomában a sötétnek, ami minduntalan menekült előlünk.
   Az igaz harcos lojális, vakon bízik, képes a végletekig kitartani, és, ha kell, akár életét is adni. Én a fény istennőjét követve, maga Aideen mellett szolgáltam, amióta világ a világ, amióta a sötét ellenünk fordult, amióta örök háborút vívtunk.
   Egy nap, mikor győzedelmeskedtünk a sötét szolgái ellen, és leigáztuk vezérüket, magát Garnokot, Aideen olyat tett, amit azelőtt sosem: elbukott. Garnok a Föld nevezetű bolygón landolt, Aideen-nel karöltve, aki egy hullócsillag képében jelent meg, fényt hozva az amúgy kopár, kietlen szigetre, ami mellé érkeztek.
   Mint hűséges, állhatatos katonák, követve vezérünket mi is alászálltunk, nyomunkban Garnok szolgáival, akik szüntelenül vezérük kiszabadításáért harcoltak. Aideen, felmérve az erőviszonyokat, képtelen volt visszaszorítani a gonoszt, így visszavonulásra utasított, védelmezve minket és a világot, amit sújtottak.
   A sötét megrekedt, mikor Aideen ellenük fordította a leggyengébb pontjukat. Az üres, kopár szigetet élettel, fénnyel töltötte meg.
   A sötét szolgái megfutamodtak, de a legnagyobb ellenség még forralta tervét. Garnok a tenger mélyén ugyan, de erőt gyűjtött, fenyegetőn várakozva a pontra, mikor végre életünkre törhet.
   Ekkor Aideen hivatott minket, felsorakoztatva maga elé.
   Elsőnek leghűségesebb, legkészségesebb harcosát választotta. Színe vörös volt, mint a vér, ami életet ad, és mi ereinkben csörgedezik. A csillagok erejét egyesítve ruházta rá Aideen a gyógyítás hatalmát.
   Másodikként legbölcsebb, legképzettebb harcosát választotta, kinek briliáns elméjét a Hold erejével központosítva látással ruházta fel, mellyel felfedhette előtte a múlt, jelen és jövő titkait.
   Harmadikként a legkivételesebb, legkeményebben dolgozó és egyben legtehetségesebb harcosát választotta, ki önmagában ragyogott, fénnyel töltve környezetét, így a Nap erejét használva ruházta fel a tér és idő uralmával, jelenlétének meghamisításával.
   Negyedikként a vakmerőséget, hűséget és harciasságot helyezte előtérbe, így a legkíméletlenebb és legbátrabb, félelmet és halált nem ismerő katonáját választotta, kinek erejét a villámokban összpontosította, felruházva a hatalommal, mellyel elvehetett mindent, ami éltetett. A csillag és villám ereje a kezdetektől fogva kapcsolatban állt, kiegészítve egymást, míg a Hold és a Nap kört a Föld bolygó két meghatározó, fényt nyújtó forrásához kapcsolta, az örökkévalóságig biztosítva négy harcosának erejét.
   Irigykedve fordultunk a kiválasztottak felé, mikor Aideen előre lépve nézett végig seregünkön, kiválasztva ötödik, egyben utolsó harcosát.
   Kiemelte a tömegből legvakmerőbb, legerősebb és talán egyetlen olyan katonáját, aki a többiekkel ellentétben különleges helyet foglalt el Aideen szívében. Több megnevezéssel is illették szolgálata alatt, így a lázadóként, árulóként, forradalmárként és legfőképp, hősként ismeretes harcosát közvetlenül maga mellé állította.
   Fejet hajtva léptem mellé, megtisztelve, hogy ötödikként szolgálhatom, hiszen a kiválasztott én voltam. Számomra ötvözte mind a négy erőt, így a Csillag, Hold, Nap és Villám körök erejét egyesítve ruházott fel egy olyan hatalommal, ami addig önmagában, vagyis Aideen Istennőben testesült meg, majd végül bennem.
   Szemünk láttára áldozta fel életét, mellyel erejét öt kiválasztott harcosának hagyományozta, és véglegesítette Garnok zárkáját, ezzel az idők végezetéig bebörtönözve az ősi, sötét gonoszt, aki azóta is a tenger mélyén szunnyad, várva, hogy valaha kitörhessen, és végleg leigázhassa világunkat.
   Az öt harcos közül négyen generációk óta védelmezik a szigetet, újjá-, és újjászületve, várva az ötödik eljövetelét, ami Garnok felemelkedését jövendöli.