Az Ötödik Léleklovas

40. Rész: Idegen világ

   Elizabeth házába belépve nyomasztó érzés telepedett ránk egyszerre, ahogy a nappaliba érve kisebb csoportosulás fogadott minket Mayával. A társaság szinte egyszerre fordult felénk, tekintetükkel végigmérve, mire zavartan túrtam szőke tincseim közé, hogy némileg átfésülve normális kinézetem legyen, majd ruhámat igazgatva léptem beljebb. Elizabeth-et keresve, tétován álltam meg a szoba közepén, amiben elszórtan helyezkedtek el.
   A kanapén Alexet ismertem fel, karba tett kézzel, és stílusához hűen lábát a kávézóasztalon pihentette, miközben rágózva, egyik szemöldökét felhúzva méregetett. Sötétszőke haját kócosan hagyta, sminkje pedig erős volt, amiben a fekete szín dominált, egy elég határozott és magabiztos külsőt kölcsönözve számára.
   Mellette Linda ücsörgött, kezében szokásához híven könyvet szorongatva, miközben szemüvegét igazgatva nézett rám. Alexszel ellentétben belőle nem az őszinte megvetés, hanem valahol sajnálat érződött, miközben fekete, lófarokba fogott copfját lazán meglengette a kora reggeli szellő, ami a szemközt nyitva hagyott ablakon keresztül szűrődött be.
   Mögöttük Elizabeth állt, csuklyáját elhagyva, hétköznapi szerelésben, ami miatt elsőre furcsálltam megjelenését. Bátorítón biccentett, miközben az előttem elhelyezett szék felé pillantott, én pedig megértve őt idegesen helyet foglaltam.
   -Köszönjük!-intézte szavait a mögöttem álló Maya felé, aki halkan behúzva az ajtót távozott.
   Nagyot nyelve gondoltam végig a lehetőségeim, de sajnos semmi biztató nem ötlött fel bennem, miközben a ránk telepedő csendben egyre inkább úgy éreztem, menten összeesek.
   -Linda!-szólította Elizabeth, megtörve a csendet.-Kérlek, ismertesd Lolával, amit láttál!-utasította, mire felé pillantva vártam, hogy belekezdjen.
   Linda a Hold kör harcosaként látta a jelent, a jövőt és a múltat. Ezzel a képességgel én is rendelkeztem, viszont nem használtam, amióta egyszer majdnem lebuktam, veszélyeztetve a tervet, ami akkor az volt, hogy végezzek a maradék léleklovasokkal. Feltehetőleg valamit az ereje által láthatott, amibe most készült beavatni engem is.
   -Hogyne!-vette át a szót Linda.-Tehát adott vagy Te, Lola, és az állapotod, illetve Fripp közel sem egyértelmű utasítása, miszerint hasznunkra válhatsz.-kezdett bele.-Miután Elizabeth beavatott a részletekbe...-nézett mélyen a szemeimbe, mintha részvétét szerette volna némán kinyilvánítani.-Szóval számomra is nagy kérdőjel volt.-folytatta bizonytalanul.
   -A lényegre, Linda!-forgatta szemét unottan Alex, aki, mintha ügyet sem vetett volna rám, mereven a szemközti ablakon bámult kifelé, miközben továbbra is karba tett kézzel, ingerülten dobolt ujjaival.
   -Igen!-szedte össze gondolatait Linda.-A sötét lovasokhoz valahogy sosem sikerült kapcsolódnom, így róluk mindig is vajmi kevés információt sikerült szereznem. Ez az éjszaka viszont másképp történt.-húzta el a száját gondterhelten.-Mindent láttam, Lola. Az érkezésed pillanatától a távozásodig mindent. Mintha direkt láttatni akarták volna velem. Egyszer csak rám zúdult, és a sok információáradatban hirtelen azt sem tudtam, mibe keveredtem, de hamar átláttam a káoszon.-harapott ajkába, mire lesütve szemeimet kulcsoltam össze ujjaimat az ölemben.
   -Akkor bizonyára azt is tudjátok, mekkora hiba volt bíznom bennük.-szólaltam meg, mire mindenki egyetértőn biccentett.
   -Már csak az a kérdés, mi volt a céljuk ezzel?-vetette fel, mire fejemet ingatva pillantottam rá.
   -Nem egyértelmű?-néztem mélyen a szemébe.-Túlerőben vannak. Tudják jól, mi a gyenge pontunk, és azt is, miként csaphatnak le ránk. A legerősebb, mégis leggyengébb láncszemet veszik célba: engem.-magyaráztam ingerülten, mire Elizabeth, mint aki megértette, elgondolkodva fordult oldalra.
   -Van más is.-folytatta Linda halkan.-Egy valamire nem számítanak, hiszen egyel több ütőkártyánk van: Justin Moorland.-mondta ki a nevet, mire elkerekedett szemekkel álltam tekintetét.
   -Úgy tűnik, az árulással hazugság is jár.-vetette oda Alex gonoszan, mire görcsbe rándult a gyomrom. Egyszerre eluralkodott rajtam a félelem és a pánik, hiszen, ha igaz, amit Linda mondott, és tényleg látott mindent, akkor bizonyára tisztában voltak azzal is, amit Justinról tudtam. Az anyja, vagyis Catherine részéről, aki hozzám hasonlóan az előző generáció ötödik léleklovasa volt, Justin nem csak druida félvér volt, de negyedrészt Mr. Sands-féle idegen is, ami nem egy kérdést vetett fel. Hibrid léte pedig hatalmas erőt feltételezett számára. A gondosan rejtegetett titkomat még Justin előtt sem fedtem fel, így óvva őt meg, hiszen tudtam jól, hogy ha ez kiderül, fokozott veszélybe kerülhet.
   Sajnos nagyon is igazam lett.
   -Csak őt próbáltam védeni.-szabadkoztam, mire Alex fújtatva csapott térdeire.
   -Inkább maradtál volna otthon, ahol senkinek sem ártasz!-kiabálta, mint akiben ezernyi seb szakadt fel egyszerre.
   Hirtelen csend telepedett ránk, miközben a nyitott ablakon keresztül halkan szűrődött be a kinti morajlás madárcsicsergéssel keveredve, ahogy a falu fokozatosan ébredezett.
   -Elég, Alex!-nyugtatta őt Elizabeth, mire fejemet rázva vettem át a szót.
   -Nem volt más választásom.-néztem egyikükről a másikukra, mentve a menthetetlent.-Justin nem tudhatja meg! Összeroppanna.-kérleltem őket, mire lépések hangja ütötte meg a fülemet.
   -Lisa!-egyenesedett ki Elizabeth, mire hátrafordulva egy ismeretlen lánnyal találtam szemben magam.
   Aggódva fürkészett minket zöldes-barna szemeivel, miközben vörös, vállig érő tincseit piszkálva lépett beljebb a szobába. Viszonylag alacsony termetű, viszont határozott és magabiztos kiállású volt. Öltözékéből lazaság és enyhe western stílus érződött, ami koptatott farmerkabátjában és bőr csizmájában nyilvánult meg leginkább. Furcsán méregetett minket, miközben Alexék mellé lépve egyik kezével megtámaszkodott a karfán, majd kérdőn pillantott körbe.
   -Lemaradtam valamiről?-kérdezte bizonytalanul, mire Elizabeth válaszképp megrázta a fejét.
   -Semmi lényegesről.-felelte, majd folytatta.-Ő itt Lola.-lépett Lisa mellé, majd vállára helyezve kezét felém intett, mire Lisa biccentve, halvány mosollyal a száján üdvözölt.
   -Nagyon örülök!-szólalt meg halkan, mire Alex hangosan dobbantott cipője talpával a kávézóasztal felületén.
   -Alex, kérlek!-intézte szavait Elizabeth Alex felé, egyre türelmetlenebbé válva, aki szemét forgatva hallgatott, de tekintetével ölni tudott volna.
   -Lola! Ismerd meg Lisát, a Csillag kör őrzőjét!-mutatta be Elizabeth, mire elkerekedett szemekkel néztem rá.
   Legutóbbi információm szerint a Dark Core sikeresen kiiktatott két léleklovast, így fogalmam sem volt, mit kereshetett itt.
   -Mégis.. hogyan...-dadogtam, mire Elizabeth félbe szakított.
   -Mindent a maga idejében.-nyugtatott meg, de én továbbra is értetlenül meredtem Lisára, aki kissé kényelmetlenül kezdett fészkelődni.-Linda a látomása után egyből megkeresett az éjjel, és mindent elmesélt, ezért hívtalak össze benneteket ebben a korai órában.-magyarázta, miközben lassan lépkedett fel, s alá a szobában.-Amint tudjátok, Lola a módosult génállománya miatt most kifejezetten erős, viszont labilis, így kérdéses, mennyi idő, amíg ezt kamatoztatni tudjuk.-nézett rám, miközben szívemből minden egyes szavával darabokat tépett ki.
   Mintha egy jelentéktelen fegyverről beszéltek volna, figyelmen kívül hagyva, hogy egyébként érző és lélegző személy voltam.
   -A terv a következő.-ült rá Elizabeth a kanapé karfájára, így mindannyian szembe kerültek velem, és úgy figyeltek engem.-Ugyan Lola elárult bennünket...-kezdett bele, de Alex közbe szólt.
   -Az enyhe kifejezés.-nevetett fel gúnyosan, mire Elizabeth egy határozott mozdulattal vállon lökte, így hallgattatva el őt.
   -Viszont Fripp valamiért úgy döntött, kaphat még egy esélyt. Tegnap még nem értettem, de most már igen.-folytatta, szúrós pillantásokat mérve Alexre.-A negyedik harcosunk még fogságban van.-magyarázta, mikor Linda vette át a szót hirtelen.
   -Honnan tudjuk, hogy még életben van?-kérdezte zavartan.
   -Életben van. Ez biztos.-mondta Lisa magabiztosan, miközben türelmetlenül vártam, mire szerettek volna kilyukadni.
   -Úgy vélem, erre gondolhatott Fripp is korábban.-nézett rám Elizabeth jelentőségteljesen.-Lola! Szerintem te vagy a kulcs, hogy kiszabadíthassuk végre Anne-t.