Az Ötödik Léleklovas

8. Rész: Titkolt érzelmek

   Este a tükröm előtt ülve igyekeztem elfedni a sírás jeleit arcomon. Fontos volt, hogy össze szedjem magam, hiszen nem hagyhattam szétesni a dolgokat. Maya számított rám az este folyamán, én pedig megígértem, hogy ott leszek vele.
   Pinta erődbe készültünk kiruccanni, ahol Lorettáék versenyszezon záró bulit szerveztek. Ők vezetik Moorland versenycsapatát, ami kifejezetten eredményesen zárta az évet, és sajnos én is hivatalos voltam a partira. A történtek után nem igazán vágytam társaságra, főleg nem egy bulira, viszont nem szerettem volna Mayát cserben hagyni.
   Az utolsó simításokat végeztem, mikor elégedetten néztem a tükörképemre. Nincs semmi, amit egy jó nagy adag smink és szemcsepp ne tudna elfedni. Az utóbbi egy évben bőven volt lehetőségem kitapasztalni a praktikákat.
   Akaratlanul is eszembe jutott az otthonom, amikor Darnell és én még együtt voltunk, és az ég világon minden rendben volt. Úgy éreztem, én vagyok a legboldogabb lány mind közül, aztán jött az éjszaka, ami az egész életemet megváltoztatta.
   A halála hírét nehezen fogadtam. Sokáig azt hittem, felrobbanok. Eleinte nem is hittem el, és állandó tagadásban éltem, majd egy év alatt sikerült eljutnom odáig, hogy rájöjjek, váltanom kellett. Akkor költöztem Jorvikra, akkor találkoztam Justinnal, aki a kiutat jelentette számomra, végül ő is csalódást okozott. Még mindig elöntött a szomorúság, akárhányszor eszembe jutott.
   Fejemet ingatva tereltem el a gondolataimat, majd felállva a kabátomért nyúltam. Nem volt időm, sem energiám ismét az önsajnálatba rohanni.
   Halkan kinyitva lakrészem ajtaját pillantottam ki  folyosóra, ahol Justinnal sűrűn összefutottunk korábban, most viszont ő volt a legutolsó, akivel találkozni szerettem volna. Mikor meggyőződtem róla, hogy egyedül voltam, magam mögött bezárva az ajtóm indultam ki a házból.
   Az udvarra kiérve Mayába botlottam, aki türelmesen várt rám. Vörös haja hullámosan omlott vállára, ruhája pedig a stílusához híven bohém, mégis csinos megjelenést kölcsönzött számára.
   Mosolyt erőltetve a számra üdvözöltem, majd elindultunk a buszmegálló felé. Örültem, hogy besötétedett, így végképp nem tudta észrevenni, mennyire szét voltam esve.

   Az ablakon kifelé bámulva figyeltem a környéket, ahogy a busz Pinta-erőd felé közeledett. Már teljesen besötétedett, és szinte alig lehetett látni valamit, csupán az épületek és az út világításából tudtunk rájönni, éppen merre járunk. A távolban már látszódtak a tengeren megcsillanó világítótornyok fényei, amik egyszerűen mesébe illő látványt nyújtottak a csillagos égbolt alatt.
   Maya megállás nélkül csevegett, én pedig bólogatva hallgattam őt, de csendben maradtam. Reméltem, hogy nem vesz észre semmit sem rajtam, és nem tűnik fel neki túlzott hallgatásom, hiszen abban a pillanatban képtelen lettem volna beszélni a történtekről.
   A busz hirtelen fékezett, majd a hangszóró recsegő hangja szólalt meg: "Pinta erőd".
   Még a háború idejéből származó épület sárga falait reflektorokkal világították meg, és egy keskeny kő hídon keresztül lehetett megközelíteni a bejáratot. Bentről basszus és halk zene hallatszott, az égen pedig színes fénycsóvák látszódtak. Nem csoda, hogy Jorvik egyik legkedveltebb turista látványossága, hiszen még éjszaka is magával ragadó látványt nyújtott.
   Átsétálva a forgatagon a jó kedv ragadóssá vált, és buli-hangulat kezdett lassan hatalmába keríteni, ami bőven rám fért az elmúlt időszak után. Jorviknak egy olyan arcát ismerhettem most meg, ami kifejezetten az otthoni, nagyvárosi életemre emlékeztetett.
   Ámulva néztem körbe, mikor a szórakozóhelyhez érve kordon és egy biztonsági őr fogadott. Felmutatva jogosultságunka igazoló jegyeinket engedett át minket, majd egy terembe érkeztünk, ahol az embertömegen átkászálódva alkohol és izzadság szaga keveredett a félhomályban, a zene pedig dübörögve szólt a hangszórókból. Színes fénycsóvák világították be olykor a tér egy részét, ahol az emberek tolongva, egyszerre mozdulva táncoltak.
   Döbbenten lépkedtem Maya mögött, aki magabiztosan haladt előre, jól ismerve a helyet.
   -Ez hihetetlen.-motyogtam teljesen elképedve, hiszen annyira bizarrnak tűnt ez az egész az amúgy csendes, tanyasi környezetben.
   A túloldalon fotelek és asztalok voltak elhelyezve szétszórtan. Néhányan arrafelé időztek, és jókedvűen italoztak. Ott láttuk meg a többieket is, mire végignézve rajtuk egyből kiszúrtam Lorettát, aki a társaság középpontjában ült hangosan vihorászva. Mint mindig, most is kifogástalan volt a megjelenése, kiemelkedett a többi lány közül.
   Néhány srác is a társaságukban volt, akiket nem ismertem, viszont Justint egyből észrevettem közöttük. Ingben és fekete farmerben volt, és kifejezetten jól nézett ki hétköznapi megjelenéséhez képest, amit azt hittem, már nem képes tetézni, mégis sikerült neki. Haját kócosan hagyta, arcán pedig borostát növesztett. Lezser stílusa lehengerlő volt, ami miatt nagyot nyelve pillantottam irányába, küzdve a gyomromban ébredező pillangókkal.
   Az utóbbi napokban keveset beszéltünk, a birtokleveles ügy óta pedig szinte alig, mivel valamiért tudatosan került engem. Az sem segített, hogy nap, mint nap találkoztam vele, hiszen kollégájaként, és ráadásul lakótársaként közvetlen közelségében voltam, ez pedig szép lassan őrölt fel.
   Szerettem volna segíteni neki, de ő nem kért belőle, inkább elfordult tőlem, ahogy azt korábban is tette. Borzasztóan haragudtam rá emiatt, ugyanis nem tartottam jogosnak viselkedését, amit fogalmam sem volt, mivel érdemeltem ki. Ennek ellenére minduntalan megdobogtatta a szívem, ha megpillantottam, ugyanakkor mégis szomorúsággal töltött el.
   Loretta mellett ült, és éppen felespoharából itta ki az utolsó cseppeket. Josh közéjük huppanva üdvözölte Justint, mire Loretta szúrós pillantással nézett rájuk, én pedig a helyzet iróniáján félig elmosolyodva Maya felé fordultam, aki karomat megszorítva, bátorítón nézett rám. Jól esett, hogy szavak nélkül is értette, min mentem éppen keresztül, emiatt pedig hálásan pillantottam rá.
   -Megyünk a pulthoz?- kérdezte, mire mosolyogva bólintottam.

   A tánctéren rengetegen tolongtunk, a hangszóróból pedig dübörögve szólt a zene. A levegő fülledt volt, Mayával pedig már bőven túl voltunk néhány koktélon, és felszabadultan táncoltunk egymással szemben.
   Felemelő volt kiengedni a felgyülemlett gőzt, és felhőtlenül szórakozni, hiszen az elmúlt időben bőven rám járt a rúd, most viszont úgy éreztem, végre jól voltam.
   A színes fénycsóvák olykor elvakítva húztak el szemem előtt, a gomolygó füstfelhőn keresztül pedig csak sziluetteket láttunk. Idejét sem tudtam, mikor voltam utoljára szórakozni, pedig otthon, Londonban bőven meg volt rá a lehetőségem. Egy éve még úgy éreztem, már sosem leszek képes jól érezni magam, most viszont minden kétségem semmissé vált.
   Lehunyva szememet, önfeledten táncoltam, kizárva mindent, ami nyomasztott, mikor a semmiből valaki hátulról nekem ütközött. Előretántorodva igyekeztem megtartani magam, hirtelen idegességemben pedig már éppen fordultam volna meg, mikor ledermedtem egy pillanatra. Gyomrom összerándult, ahogy szóra nyitva számat, megakadva néztem Justinra, aki nevetve fürkészte arcomat. Szándékosan jöhetett nekem, amit önelégült tekintete csak még jobban alátámasztott.
   -Egy tánc?-kérdezte kezét nyújtva felém. Ha nem láttam volna, hogy már a fél szórakozóhellyel flörtölt addigra, még igent is mondtam volna, de ebben az esetben csak őszinte undort éreztem.
   Szememet forgatva fordultam vissza Mayához, mikor egy gyors mozdulattal elém lépett. Néhány centi választott el abban a pillanatban minket. A szívem hatalmasat dobbant, ahogy testének melegét az enyémen éreztem. Illata csábítóan hatott, szinte elolvadtam, ahogy barna szemeivel engem fürkészett. Lassan végigpillantott arcomon, mire lélegzet-visszafojtva bámultam rá. Dermesztő volt, mégis forró.
   Akkor, abban a pillanatban nem gondolkodtam, csupán rá koncentráltam. Tudtam, hogy nem szabad bedőlnöm neki, tudtam, hogy csak szórakozik. Tudta jól, hogy ezzel simán leveszi a lányokat a lábukról, éppen ezért volt olyan idegesítően magabiztos, amit valahol vonzónak találtam, mégis taszított.
   -Nem bánnád meg.-suttogta, miközben végigsimított a karomon. Érintésére kirázott a hideg, és elakadt lélegzettel álltam tekintetét. Az eszem azt súgta, hogy pofozzam fel, a szívem viszont hevesen kezdett verni, és engedni akart a csábításnak.
   Mély levegőt vettem, majd vegyes érzelmekkel köszörültem meg a torkom. Tudtam jól, hogy milyen, és azt is, mik a szándékai. A szemkontaktust tartva ingattam a fejem, majd eltolva magamtól, néhány másodperc után elindultam az ellenkező irányba, Mayával a nyomomban.
   -Köztetek aztán tapintható a feszültség.-ért utol lihegve, mire idegesen fordultam felé.
   -Gyűlölöm.-fakadtam ki hirtelen, miközben Maya ijedten nézett rám. Foghattuk volna az alkoholra, de gondolataim józanok voltak.
   -Gyűlölöm, hogy amúgy emberszámba sem vesz, de amikor éppen eszébe jutok, azt hiszi, simán hülyére vehet.-panaszoltam, majd lehuppantam egy kisebb fotelbe.
   Maya mellém guggolt, kezét pedig óvatosan a vállamra tette.
   -Amikor ide jöttem, ő volt az első, akivel találkoztam. Kedves volt velem, számíthattam rá, majd egyszerűen félre lökött. Fogalmam sincs, mi történt.-temettem az arcom a tenyerembe.-Miért csinálja ezt?-tettem fel a kérdést Mayának, aki szomorúan nézett rám.
   -Figyelj, Justin nem egyszerű eset! Nem igazán nyílik meg senkinek.-magyarázta, mire idegesen pillantottam fel.
   A zene még mindig fülsiketítően hangosan dörömbölt, az emberek pedig egymást lökdösve táncoltak a téren, mit sem törődve azzal, hogy én éppen a lányos drámám közepette készültem kinyírni Justint.
   El akartam tűnni, megszűnni létezni, csupán egy éjszakára, de egy valamit akkor már megtanultam: nem menekülhettem örökké a problémák elől. Egyszer már megtettem, jó messzire keveredtem otthonról, most viszont nem hagytam magam.
   -Mindezek ellenére én ott voltam neki, amikor szüksége volt rám. Fordított esetben biztos nem így történt volna.-mondtam, majd felálltam, és megigazítva ruhámat próbáltam össze szedni magam.-Rosszul ítéltem meg őt. Ha szórakozni akar, hát tegye meg azokkal a lányokkal, akik vevők rá, de velem nem fog.-jelentettem ki határozottan, de közben legbelül összezuhanni készültem.
   Furcsa volt ez a kettős érzés, amit kiváltott belőlem. Akkor, abban a pillanatban eldöntöttem, hogy kizárom az életemből Justint, csupán munkatársam lesz, aki éppenséggel a mellettem lévő szobában lakik, de semmi több.

Ekkor kezdtek bonyolódni a dolgok.