Az Ötödik Léleklovas

52. Rész: Igazság

   -Ne!-sikított egy nő kétségbeesve, könnyeivel küzdve, miközben térdeire borulva nyúlt előre. Csapzott haja szemei elég lógott, szakadt ruhája pedig éppen, hogy takarta őt. A férfi, aki mellette feküdt a földön eszméletlen volt, miközben dulakodás és harc nyomai tarkították megviselt testét, akár a nőnek, aki utolsó lélegzetvételeivel küszködve borult oldalra, miután a villámok könnyűszerrel felperzselték őt.
   Szívszorító látványt nyújtottak, ahogy egymás mellett fekve, élettelenül hevertek, elveszítve a szikrát, ami korábban még bennük tombolt, harcolva az igazságért.
   -Hol van a korcs?-kérdezte egy alak, miután kezeit dörzsölgette, majd, mint aki jól végezte dolgát, ellépett a holttestek mellől. Emberi alakja volt, viszont közel sem tűnt eviláginak.
   -Eltűnt, parancsnok.-közölte vele egyik embere, mire az alak bosszúsan mérte őt végig, majd mélyet sóhajtva, szemeit lehunyva igyekezett uralkodni indulatain.

   Mr. Sands határozott léptekkel közeledett, miközben tekintetét le sem vette az elé táruló seregről, akik fejet hajtva várták őt, tisztelettudón kihúzva magukat. Mind zöld egyenruhát viseltek, egységes kinézettel.
   -Megérkezett, Vezérem!-hajolt meg előtte egyik közvetlen tisztje, mire Mr. Sands bólintva vette tudomásul, folyamatosan a távolt fürkészve.
   -Távozhat!-utasította, majd megkerülve őt a szemközt térdelő alakhoz sietett, aki korábban a nő és férfi kegyetlen kivégzését vezényelte. Gúnyosan nevetve állta Mr. Sands tekintetét, aki csalódottan ingatta fejét, kezeit maga mögött kulcsolva össze.
   -Hogy tehetted?-kérdezte, mire az alak hisztérikus kacagásban tört ki.
   -Megszegték Pandória kódexét.-magyarázta feldúltan.-Az ördögbe is, megmérgezték világunkat!-ordította fröcsögve, a dühtől eltorzult arccal, mire Mr. Sands nagyot nyelve bólintott.
Külseje félkésznek tűnt, ahogy néhol emberi formája repedten láttatta valódi, fekete bőrét, mintha az átalakulás nem ment volna végbe tökéletesen.
   -Pontosan ezért tartunk ott, ahol.-hajolt le az alakhoz, mélyen szemeibe nézve.-Itt az ideje, hogy új vezér lépjen a helyedbe.-egyenesedett fel ismét, majd kezével intve katonák indultak meg az alak irányába, aki kiáltva, egy idegen, felismerhetetlen nyelven szólt Mr. Sands után, de ő, mintha meg sem hallotta volna, ráérősen sétált arrébb, miközben az alak végérvényesen elhallgatott, és többet nem szólalt meg.
   Mr. Sands újdonsült parancsnokként, leigázva az előzőt állt meg serege előtt.
   -Elbukott vezéretek kivégezte az egyik legerősebb generálisomat, kinek megbocsáthatatlan bűne száműzetéssel lett egyenlítve, viszont ennek ellenére is életére tört, megszegve törvényeinket. Egy ilyen alantas, hataloméhes irányítónak semmi keresnivalója sincs Garnok őrzőinek élén. Én elhozhatom számotokra azt a beígért sikert, amire a kezdetektől áhítoztatok.-kiáltotta, miközben néma csendben hallgatták.-Garnok hamarosan felszabadul, és én leszek az, aki ezt megvalósítja. Válogatott katonáimmal a Föld nevű bolygón maradunk, ahol Aideen szolgái ellen harcba indulunk. Immáron évtizedek óta kutatunk az emberi faj közé olvadva, töretlen sikereket aratva.-vázolta tervét, mire egyöntetű éljenzésben törtek ki, betöltve az amúgy csendes környezetet zajjal és élettel.
   -Mi legyen a félvér gyermekkel?-kérdezte halkan az egyik, közvetlen mellette álló tisztje, kihasználva a pillanatot, mire Mr. Sands elgondolkodva pillantott felé.
   -A gyermek a legjobb generálisom utódja.-közölte ellentmondást nem tűrő hangon, de a katona nem tágított.
   -Engedelmével, Uram!-hajtott fejet, szót kérve, amit Mr. Sands türelmesen megadott.-Úgy vélem, a hosszú szolgálataim után, amit az Ön tisztjeként töltöttem, beszélhetek őszintén.-érvelt óvatosan.-Az anya ember volt. A gyermek romlott.-közölte, miközben Mr. Sands szemei egyenesen szikrákat szórtak.
   -És egyben a legerősebb, aki valaha létezett.-zárta volna le a témát, elfordulva, mire tisztje utána lépett.
   -Ellenben saját fiával, parancsnok?-feszegette a határokat, de Mr. Sands ahelyett, hogy feldühödött volna, mélyet sóhajtva állt meg egy pillanatra.-Úgy tudom, az anyja szintén ember, a fiú mégsem rendelkezik képességekkel. Ha ez a gyermek sem lesz több, mint egy primitív ember, a követőink ellenünk fordulhatnak.-magyarázta, kihúzva magát, miközben Mr. Sands maga elé meredve töprengett.
   -Thomas fiam számára nem ezt az életet szántam.-szólalt meg rövid hallgatás után.-A gyermek viszont marad.-indult el ismét, gondolataiba feledkezve, mikor hirtelen ismét megállt.-Apja a kivégzése előtt a leghűbb, legállhatatosabb generálisom volt. Gyermeke az ő nevét viselje!-utasította tisztjét, mire ő kérdőn pillantott Mr. Sands irányába.
   -Darko, parancsnok?-kérdezte vezérét, aki vissza sem fordulva biccentett.