Az Ötödik Léleklovas

27. Rész: Fény és sötétség

   "A legenda úgy tartja, Jorvik egykoron kopár, élettelen sziget volt, mígnem egy nap hullócsillag jelent meg az égen, ami a tengerbe csapódott, felbolygatva a hullámokat.
   A legnagyobb, legerősebb hullám tetején megjelent Aideen, aki istennőként, lóháton vágtázott egy arany hárfát tartva kezében. A lakosok máig úgy hiszik, hogy Jorvik himnusza az a dal, amit Aideen a szigetre érkeztekor játszott hárfáján.
   Ahogy partot ért, a sziget elkezdett megtelni élettel, a kopár föld pedig zöldellő fűtengerré változott lovának patái alatt.
   A gonosz ezidő alatt már forralta uralmát világunk felett, és a tenger mélyén várta, hogy a felszínre törhessen. Aideen az életét adta azért, hogy a szunnyadó Garnok ne igázhasson le bennünket, és az örökkévalóságig bebörtönözte azt.
   Ahhoz, hogy a sziget védelem alatt álljon, halála előtt létre hozott négy őrzőt lóháton, akik Garnok börtönének védelméért harcolnak. Mind a négy Aideen egy-egy képességét kapta, hogy egyesülve maga az Istennő erejével legyenek képesek lecsapni szükség idején. Az őrzők generációról generációra ébrednek, és Aideen követői, a druidák segítik őket útjukon.
   A sziget békére lelt, és megannyi élet, megannyi varázslat töltötte meg."

   -Nem teljesen értem.-lapoztam a könyvben, amit Elizabeth tett le elém.-Hogyan került Garnok a képbe?-kérdeztem felpillantva.
   -Még Aideen érkezése előtt harcban állt a fény és sötétség. A sötétség uralkodója egyértelműen Garnok, míg a fényé Aideen. A fény szolgái sikeresen elfogták a sötét uralkodót, de szállítás közben Garnok őrzői rájuk találtak, és megfékezték őket. Harc közben Garnok a Földre zuhant, egyenesen a jorviki tenger közepébe. Ekkor érkezett Aideen is.-magyarázta, miközben lassan lépkedve végighúzta ujjait az asztal felületén.
   Egy könyvtárféleségben voltunk, de pontosan nem tudtam, hol. Elizabeth a Rúnatisztáson valahogy kaput nyitott, melyen átlépve ebben a teremben találtuk magunkat. Először nem értettem, és már kezdtem úgy érezni, hogy elment az összes maradék józan eszem, de később emlékeztetnem kellett magamat, hogy az életem már rég nem a normálisnak mondható mederben haladt. A mágikus elemek valamiképp lenyűgöztek, de valahol mégis halálra rémisztettek.
   -A Földre?-lepődtem meg.-Honnan jöttek?-tettem fel kérdést, félve a választól.
   -Lola, ami körülötted zajlik most, közel sem evilági.-magyarázta óvatosan, miközben leült velem szemben.-Garnokot űrhajóval szállították.-formálta a szavakat körültekintően, mire elkerekedett szemekkel néztem rá. 
   -Garnok szolgái...-akadtam meg egy pillanatra, majd folytattam.-Űr... űrlények?-tettem fel félve a kérdést, mire Elizabeth óvatosan bólintott.
   -Az hogy lehet?-kérdeztem feszülten, miközben a rosszullét kerülgetett.-Pontosan úgy néznek ki, mint mi.-magyaráztam értetlenül.
  -Azért látod őket embernek, mert így akarják. Rettentő veszélyesek, és képesek az elmédbe férkőzni, és manipulálni azt.-mondta, miközben tátva maradt szájjal hallgattam őt.
   Többször volt olyan érzésem, mintha a fejembe láttak volna. Akkor nem akartam elhinni, de így utólag értelmet nyert.
   -Jól ismerjük őket, mégis rengeteg homályos részlet van, de igyekszünk feltérképezni a dolgokat.-mondta, megtörve a feszült hallgatást, majd keresve velem a szemkontaktust előrébb hajolt.-Te viszont sok időt töltöttél velük. Lehet, hogy tudnál néhány információval szolgálni.-suttogta, mintha attól félt volna, hogy valaki meghall. 
   Mérlegelve a hallottakat a düh hirtelen gyülemleni kezdett bennem, utat törve, és már képtelen voltam uralkodni rajta.
   -Nem tudom, mit vártok tőlem, de ez most nem megy nekem. Haza kell mennem, át kell gondolnom a dolgokat.-magyaráztam idegesen, mire Elizabeth óvatosan felém nyúlt.
   -Kérlek, Lola, nyugodj meg!-szólt hozzám lágyan, de én megrázva a fejem, remegve álltam fel.
   -Nem, nem nyugszom meg!-kiabáltam, majd az asztalra csapva sodortam le a könyveket, amik hangos puffanással estek a földre.
   -Csak hadd menjek haza!-kérleltem Elizabeth-et, aki lesütve szemeit bólintott.
   -Rendben.-bökte ki végül beletörődve.