Jelentéktelen vagyok, és fölösleges,
Akár egy porszem a sivatagban. A végtelen üresség félelmetes, Mintha csönd lennék a zenekarban.Mintha àzna át a lelkem,
Zuhanok lefelé a felhők rejtekéből,
Gyorsan, zilàltan lélegzem, Próbálok kikerülni a szürkeségből.Érzem, hogy elfedi valami az arcom,
Egy nagy, hollófekete lepke. Elismerésèrt vìvom harcom,
Hogy ne legyek elfeledve.
YOU ARE READING
Lìrai lélek
PoetryHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban