Lìrai lélek

Bosszút kívánva

Elárultál, édes szavaid csúf játékba űztek
Bársonyba burkolt pengék közt táncoltam
Elfelejtettèl szólni erről, hazudtál
A hátam mögött hajamba tüzes rózsát tűztek.

Csak miattad, mindent te mondtál
Sötét titkokat őriztél lelked börtönében
Mások után, mint a szédült bolond, futottál
Kendőbe burkoltad fejed a sötétben.

A Halált szolgáltad, s míg reménykedve vártam
Az Élet átölelt, rettegve kívántam
Csupasz szavak között díszes mondatokat,
Rohanó betűk közt nyugalmas sorokat.

Most nélküled végre nyugtom lenne
De tűz vesz körül, perzselően utánam kapkod
S szavaid vérrel karcoljàk szívembe
A megfeketedett, kifakult tegnapot.

E szív bosszút kíván mától,
S vad kiáltással, fűtve a vágytól
Keserű emlékeim édessé tenném
Visszaadnàm azt, mit velem tettél.

Érzéseim, mint hervadt virágok
Álmaim, akár törött tükrök
De a vágy hajt előre töretlen
S nem nyugszom addig, míg bosszút nem állok.

(Nem vagyok bosszúálló típus, egy barátnőm kérésére írtam. )