Lìrai lélek

Felnőtté válni

Akarsz - e játszani az ég köpönyegèn?
Felhőkkel elűzni a forró lángokat
Végigcsusszanni a szívek vastag jegèn
És a mèlyükbe hinteni gyermekded álmokat.

Múlik az idő, és olvad a pillanat
Kapaszkodnak a csontos kis kezek
Mi lesz velünk, ha a suttogó hang
Lelkünkben veszélyes tévútra vezet?

A gondtalansàg elszáll, hidegség marad
Súly gördül vállunkra, a szànkon mosoly
De két szemünkbe sós könnycsepp szalad
És tépjük a rácsokat, mint valami fogoly.

A jövő homályos fényjeleket mutat
És remeg a lelkünk, egyre csak remeg
De egy mosolygó szem a szívünkben kutat
És nagy kezünket két apró kéz fogja meg.

Akarsz - e játszani, mint ragyogó harmat?
A füvön ringatózva, vagy mint kósza lepke
Talán lesz még nekünk néhány jó pillanat
Ha gyermeklètünk nem lesz elfeledve.