Lìrai lélek

Késő bánat

A kezdetektől fogva
Szabadságra vágytam,
Hogy magasra ugorva
Kitárjam a szárnyam.

Repüljek, szárnyaim
Színezzèk az eget
Szálljak, s lábaim
Érintsék a hegyet.

Az élet millió darabja
Álljon össze bennem,
Szívemnek lakatjàn
A jelent viseljem.

Mélyüljön múltam,
Mint hajó, süllyedő
Csiklandozza lábujjam
A közelgő jövő.

A kezdetektől fogva
Szabadságra vágytam
De most, magasra ugorva
Nem verdes a szárnyam.

Nem tudom már, hogy kell
Szabadnak lenni
Nem tudom az életemet
Szabadon képzelni.

Nem hiszem el, hogy
Végre szabad lehetek
Idő, míg felfogom
Az üres perceket.