Lìrai lélek

Ébredj fel végre!

Évek ha suhannak, nyomot hagy az idő
Bùsan fordul pàrnàjàhoz a Nap
Rideg tekintetek várnak együttérzés helyett
Elpusztít, betakar, majd elhagy a fagy.
Derengő arc néz ránk, áttetsző kár ölel
Jég hidege, és éj sötétje vár.

Fel kell èbrednünk minden ellenére
Eljött az ideje szeretteinknek
Lejt az ég egy tüzes kis táncot

Van remény, elhagynunk nem kell a világot.
Ég a szemünk a könnytől, de nagyra kéne nyitnunk
Gyalogolni kell, hiába szólít otthonunk
Remèlnünk szabad csak, noha hajunkba
Egy furcsa vendég, a gyász tűz fekete virágot.