Felhők pihès csúcsa
Kavarog, mint por a szélben
Olvadnak a pamacsok az aranyló múltba
Majd szètterülnek, mint olaj a vízen.Hold porcelános karja
Nyúl felénk, mint kusza fénynyalàbok
A fellengzèst tőlünk távol tartja
S így tisztán kergetőznek az áttetsző álmok.Napnak forrongó belseje
Izzik, akár az elrejtett igaz
S örvénylik az ég tengere
Mint egy kiscsikò; vad, és szilaj.Csillagok vakító arca
Kergeti vesztèbe a tudatlan szemeket
S olyan az ég szépség mögötti arca
Mintha el - elejtenènek egy apró gyermeket.
YOU ARE READING
Lìrai lélek
PoetryHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban