Papírforgòt táncoltat a szél
Hajam kibontva vállamra hull
És csíkokra szabdalja látómezőm
Nem tudom mi van oldalt, fölül, alul.Hallom, ahogy a szél tarka rojtjai
Megcsendülnek, de hogy hol, nem tudom.
És a föld is elharapta az emberek nyomait
Buzgó szívvel hiába kutatom.Lila - arany fodrokat köhögök
Mik elhomályosítjàk a szememet
És egyszercsak látom eltűnni
A hidegtől piros, aprócska kezemet.Hol vagyok, hová tartok, mi a célom?
Kérdések falnak belülről engem
És egy véletlenszerű úton elindulva
Bevallom magamnak: eltévedtem.
YOU ARE READING
Lìrai lélek
PoetryHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban