Lìrai lélek

A szeretet mezeje

- Anyák napjára -

Bolyhosodik a rét, akár a felhő
A virágok hintàznak egy gyengéd fuvallaton
S a Nap mosolyogva lép egyet
Körbetàncolva a pillanaton.

Fátyolos a fény, de a dallam tiszta
Zene szól, a boldog szívek zenéje
S a maró, fájó, karmoló emlékek
Megfürdenek a vakító reménybe.'

A kerti virág beleejti fejét
Ültetője puha kezébe
És hálás azért, amit kapott
Egyre mélyebbre hajlik a tenyèrbe.

Madarak kórusa tart előadást
Szépen énekelnek, de egy cinege hibázik
Azonban a karmester őt is megdicséri
S hamarosan már a cinke is dicséretben ázik.

Bolyhosodik a rét, akár a felhő
S a virágok egyszerre izzanak fel
Mint a hálás szívek, amelyek
Megtelnek forró szeretettel.