Lìrai lélek

A Nyárhoz

Ò, te Nyár, te vidám sárga
Végre eljöttél! Vártam rád, tudod?
Rám mosolyogtál, és mosolyoddal
Bearanyoztad a sivár holnapot.

Kaptam tőled ízletes gyümölcsöket
Ragyogó napsütést, selyemkarù szelet
Meleg, nyári záport és habos hullámokat
Hullócsillagos, csendben nyugvó eget.

Gyorsan mentél, épphogy láttalak
Most halványul mosolyod, s az enyém is vele
De búzatàblàidon virít; "visszatérek! "
És az üzenetbe dobban a szívem is bele.

Ò, te Nyár, szőke fürtjeiddel és vizes hajaddal
Még ne hívd vendégségbe az őszt, és a telet
Hiszen annyira jó volt eddig veled
Kérlek, Nyár...ne vidd el az én jókedvemet!