Lìrai lélek

Tèl - hangulat

- Tél-hangulatom van.
- Az milyen?
- Elveszek az ezüstös, hullámzó semmiben
Medúza - karok pörgetnek, csavarnak
Eltörlik emlékét virágzó tavasznak,
A magány rám lehel, s arcomra kiül
A beszélgetés a jégcsapos semmiről
Lábnyomok vezetnek távol, messze
Megrémìt a jövő morgós idegenje
Őrzöm ami bennem van, én vagyok
Reménykedem, hogy valamit hagyok
Hátra; és a forró szeretet
Átjárja kihűlt, nyomorgó testemet
A csillagok tükörszemüket ràm vetik
Ha bolyongok, azt kedvesen nevetik
S előre mozdít egy rozsdás gépezet
Megmarkolom azt, ami még lehet
Hòval nyelem le a könnyes tegnapot
Ìriszem tompán, de világosan ragyog
És làtomàsharc közben kérdem: - érted - e?
Mert a tèlnek, s lényemnek Te is vagy részese.