Hò csipkèzte az öreg tájat,
A Nap bùjòcskàzott a felhők között,
S míg a felhők fagyott könnyei szálltak,
A szívekbe édes szeretet, és öröm költözött.Boldoggá tette az embereket
A sok felhő, miközben sírt
Ők varázsoltak a szívekbe telet
Mert minden felhő nagy erővel bírt.Aztán jött a Nap, és megsimogatta
Karjaival a sok felleget,
Meleg fényével új irányt mutatva,
S teremtve az elmùlàsbòl egy tiszta, szép kezdetet.
YOU ARE READING
Lìrai lélek
PoetryHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban