Lìrai lélek

Hóesés

Alig lètezem,csupán a hideg èrintése
Tartja tudatomat èbren
Ahogy ràm hullanak a hópelyhek
Megèrintve lelkem mélyen.

Lassan nyelem a hó
Arcomba zuhanò pelyheit
S figyelem, ahogy a kis tàncosokat
A fenyők karjai elnyelik.

Előttem minden feloldòdni látszik,
S a szél belekapaszkodik a hajamba
Én meg csak szaladok a jègförgeteg elől
Önfeledten, kacagva.

A hópelyhek elolvadnak a nyelvemen
S felolvad a jègszìvem
Végre emberibbnek érzem magam
És tudom, nem hiába éltem.