Alig lètezem,csupán a hideg èrintése
Tartja tudatomat èbren
Ahogy ràm hullanak a hópelyhek
Megèrintve lelkem mélyen.
Lassan nyelem a hó
Arcomba zuhanò pelyheit
S figyelem, ahogy a kis tàncosokat
A fenyők karjai elnyelik.
Előttem minden feloldòdni látszik,
S a szél belekapaszkodik a hajamba
Én meg csak szaladok a jègförgeteg elől
Önfeledten, kacagva.
A hópelyhek elolvadnak a nyelvemen
S felolvad a jègszìvem
Végre emberibbnek érzem magam
És tudom, nem hiába éltem.
ESTÁS LEYENDO
Lìrai lélek
PoesíaHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban
