Lìrai lélek

A boldogság szárnyra kap

Pillangók repkednek önfeledten
Távol, a messzi fellegekben
Hol nem talál rájuk senki,
Mégse lehet őket elfeledni.

Egyik azúr, másik sárga
Kitárjàk szárnyukat a világra
És ha megmutatták magukat az egeknek,
A földre szállnak, hol valakit boldoggá tehetnek.

A boldogság pillangói ezek,
Nem téphetik ki lelküket a kezek,
Csak szabadon vándorolnak testből testbe,
Majd elvesznek a tarka fellegekbe.

Jelenlétük édes, hiányuk keserű
Pedig mindig ott marad egy kis derű
Pillangòpor; lelkünk apró falatja
Megàllhatunk az elhatározásban egy pillanatra.