Lìrai lélek

A szabadság szárnyai

Nyugalmat szeretnék, egyedüllétet
Kiszedni szívemből a véres tüskéket,
Csak csöndben lenni, és hallgatòzni
A sötétben tapogatózni.

Nyugalmat szeretnék, édes magányt
Elfeledni a szívemben nyugvó sárkányt,
Csak futni, száguldani, szabadnak lenni
Az esőfelhőkkel együtt könnyezni.

Nyugalmat szeretnék, szabad perceket
Érezni magam körül a viharos lelkeket
Csak a vízzel kettesben suhanni
Repülni a magasban, majd bátran lezuhanni.

Nyugalmat szeretnék, és sok időt
Madàrkènt átrepülni a mezőt,
Csak szállni, mint falevél a viharban
Végtelenül - és halálos iramban.

Nyugalmat szeretnék, édes magányt
Meghallani a visszhang sóhajàt
Csak elveszni a fénylő csillagok között
Körözni az elmék tudata fölött.

Nyugalmat szeretnék, egyedüllétet
Megérteni, mi az az absztrakt művészet
Csak lenni, és semmit sem csinálni
Hagyni a zúgó szeleket vitázni.