Zùg a fülem, a szél jegesen metszi arcomat.
Ugràl a szívem a mellkasomban, alig hallom saját hangomat.
Hadonàszom, kapálózom, kiabálok veszetten.
Acèlszürke felhőket látok - a zuhanástòl - dermedten.
Nèma torkomon nem jön ki kiáltás, lelassul az idő.
Àjulva zuhanok, előttem meg van festve a jövő.
Semmibe zuhanok. Azt hiszem, én most már nem önmagam vagyok...
YOU ARE READING
Lìrai lélek
PoetryHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban