Minden

51 11 10
                                    

Azt mondod, semmiség
De verejtéked érzem
Azt mondod, semmi baj
De zokogsz egy fényképen
És azt mondod, semmi sem történik veled
Pedig én itt vagyok, és fogom a kezed.
Szöveteink összesimulnak, mint hústòl hízó izmok
Lelked váza -tested -szemed egy szirmot kipislog
És máshol vagyunk megint, csorog a dinnyelè
Nagy pirosan, sima àllunkròl lefelé
Majd kulcshideg csillagokkal borìtjuk be magunk
Egy kicsit megmelegszünk, s újra összefagyunk
S pont egy órakattogàsnyi elmozdulás felől
Ejtünk szót, miközben kavicsvàrunk ledől
Szèlbe harapunk, mintha az piskóta lenne
Tarka betűt rajzolunk a múlni vágyó csendbe
Megtöröljük a küszöbön a "tisztasàr - làbunk"
Egy kaput becsukunk, egy másikat kitàrunk
Mennyi mindent csinálunk még, papírra vetni
Nem is lehetne. Hát így marad a semmi?
Pedig az élet sok apróság halmaza
Mindennapi jelenségek  paradoxona
Semmiségek, amik már nem látszanak filmen
Te meg Én, csendhalàl, forradàsok - minden.

Lìrai lélekDonde viven las historias. Descúbrelo ahora