Megtört a lelke az üvegnek,
Teste szilànkokkà robbant szét.
Tehetetlenül feküdt,
Mert mindenét elvették.A homályos jelenben ragadt,
Emlékei foszladoztak
Megtapostàk, újra törtèk
Azúr pacàk összefolytak.Fájdalma volt, erős, és mély
Mélyebb mint valaha öröme volt
Elveszett a ködrejtekben
És viselte a könnyfàtyolt.De a Nap èbredezett
Ès megsimogatta az üveget,
Arannyal vonva be az ezernyi
Azúr szilánklelkeket.
ESTÁS LEYENDO
Lìrai lélek
PoesíaHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban