Lìrai lélek

Jövő

Sápadt falevelek foszlott neszezèse
Repedések a tó tökéletlen üvegèn
Egy idegen hamvas ébredése
Valahol, az idő peremén.

A csönd éneke, s a köd ragacsos fénye
A végtelensèg langyos szorítása
A tettek monoton ténye;
Valami ismeretlen lény tanítása.

A torkot körbefutò ezüst kezek
S a szívre telepedő virgonc szavak
Lábak, melyek maguktól menekülnek
Láthatatlan ujjak, mik egy új anyagot varrnak.

Csukott ajtó, rajta reszkető kilincs
Toporgò cseppek egy száraz kézen
A szájon lakat, a lelken bilincs
Suhanò szemek a tompa háttérben.

Nyílò ajtó, mèzszìnű fény, árnyék
Körbe - körbe pörgő képzelet
És hamis gondolatok, félelem - fűszerrel
Miközben egy jólelkű idegen közeleg.