Hullámverések visszhangot vernek
És nyújtózik az öble a sóhajtozò csendnek
Megmártóznak a vízben a rég megkopott évek
Apró és kicsi lélekrezdülések.Szirmok kavarognak, piros rózsát festve
Szerelem lapul ott felállva, elesve
És össze - összeállnak a rég olvadò képek
Icipici, halk lélekrezdülések.Titkokat őriznek puha papírlapok
Rángatòznak rajtuk a ritka pillanatok
És egy nagy legyezővel elúsznak az évek
Halovány és néma lélekrezdülések.Jéghideg penge vörös lángban állva
Kínzó gyötrelem lelketlen világa
Remény és szeretet; édes fènyfüzèrek
Egyre nagyobb és hangosabb lélekrezdülések.Szálló madarak, a Nap mosolygó arca
Dicséretek, ösztönzések villogó rajza
A testet átölelő, erős szárnyú évek
Boldogsággal átitatott lélekrezdülések.Mással megosztott, de mégis egyedüli percek
Érzések, melyek utat néha csak a sírban nyernek
Láthatatlan, mégis színnel teli élet
Kulccsal ugyan nem zárható, de féltve őrzött lélek.
YOU ARE READING
Lìrai lélek
PoetryHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban