Ülök a hintàn, a szél halkan sóhajtozik.
Felettem a Hold mosolyog szerényen,
Tudatom apró gondolatba csimpaszkodik
Hogy aztán az majd lassan felemèsszen.Jónak lenni nehéz, fárasztó.
Kiszìnezni mások életét,
Miközben a sajátod búskomor,
Egy reménytelen szürkeség.Jónak lenni nehéz, fárasztó.
Másokat vigasztalni, miközben sírás fojtogatja torkod
De mosolyogsz, szelíden ölelsz
A feszültséget lágyan feloldod.Jónak lenni nehéz, fárasztó.
Keresni az apró ajàndèk-perceket,
Melyekben jót tehetsz, de
Közben mások mérgezik lelkedet.Jónak lenni nehéz, fárasztó.
Másokat biztatni, miközben önbizalmad nincsen.
Nem a külsőt nézni, a látszatot
Gyönyörködni minden lelki kincsben.Ülök a hintàn, a szél hangosan süvölt.
Felettem a Hold kezd szelíden mesélni,
És bár egy hang a fejemben tiltakozva üvölt,
Én tudom, hogy jót tenni megéri.
YOU ARE READING
Lìrai lélek
PoetryHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban