Lìrai lélek

Őrzöm a dalt

Őrzöm a dalt, amit a szél hozott
Két kezem közé veszem gyengéden
És árva álmaimmal burkolom be
Simìtom, ölelem szelíden.

Nem engedem ki, vigyázom, óvom
Bár az élénk hangok repülni vágynak
Nem nyugszanak, egyre csak verdesnek
Mint a kitartó, puha madárszárnyak.

Röppen a tavasz, a dalt csalogatnà
Hív a csobogàs, az osonò árnyak
De a gondolatok az alkonyulò dalról
Nem hagynak lábnyomot, messze szállnak.

A hangok megnyugszanak, elcsendesednek
Összezàrulnak, mint a virág bús szirma
S lebegő sóhajjal zárják le azt,
Ami a fodros felhőkre van írva.

Őrzöm a dalt, bár az emlék fakul
De él a tűz, a zene összes szólama
A dal édes festékkel telve táncol
S benne van lelkem minden sòhaja.,