Eljött az idő. Néma hatalom
Hatol belém és serceg
A bőröm alatt. Fényesség vesz körül,
Én vagyok a herceg.Emlékezni nincs idő, hív a pillanat
Ott szeretnék elbúcsúzni, a rózsás ég alatt
Ahol az ég fátylàt fény itatja át
És bennem merítkezik az igaz szabadság.Nem akarom, hogy értem keserű könny hulljon
És rágódni kelljen a kormosodò múlton
Mert szárnyat adott nekem valaki oly rég
De túl magasra szálltam, s a szárnyam letépték.Szép búcsút szeretnék. Puhát és rövidet
Látni, ahogy az eget derű színezi meg
És a végtelen nagy karjába ugorva
Visszatekintsek a formáló korra.A szívem lángol, a lelkem rezdül
A távolból muzsika hangja zendül
És félredobva minden gabalyodott szálat
Utoljára érintem arcát a mának.
YOU ARE READING
Lìrai lélek
PoetryHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban