Vannak, akik félreértelmezik a csendéleteket
Azt hiszik, a csendélet csak gyümölcskosár lehet
Pedig látod a barackon a napfényt? S a függönyön a szelet?
Mely a selymet kissé megborzolva lágyan tovalebeg?Arcok néznek ránk, de nem egyszerű arcok
Ràncaik mögé mélyülnek a régen vívott harcok
És szemükben látni azt, ami a lényeg;
A múltat, amely mára már halovány csendélet.Aranydìszes keretben élénkszìn virágok
Szirmaik közt nyugodtak az apró kis álmok
És mikor egy virág lassan semmivé lett
Szárnyat bontott magjàbòl egy új, csendes élet.Kutyák játszanak a réten, két foltos kölyök
Szemükben a vad vágy folyókènt hömpölyög
Szinte már csaholnak, szaladnak tova
Néhol a zöld füvet ki - kitaposva.A sarokban nagy, fekete hangszer áll
Halljuk a fülünkben vidám - bús dalát
De akinek ez csak csendéletek sora
Annak szívében néma a zongora.Vannak, akik félreértelmezik a csendéleteket
És nem tudják, hogy lelke mi mindennek lehet
Csak színeket látnak, és hallják a csendet
Míg másnak a képek megelevenednek.
YOU ARE READING
Lìrai lélek
PoetryHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban