Lìrai lélek

Rajongás

Virágzó füzèrek gyöngyöző sora,
Porcukorszemcsèk olvadozò nyoma
Szüntelen sétáló tekintet távol,
Lélek, ahogy egy másik lelket önmagához láncol.

Aranyló porba forgatott színtelen szavak,
Egymásnak csapódó, tarka pillangóhadak.
Hízelgő, egybecsengő szerény dallamok
Festèktől ázott papìr-pillanatok.

Néma kiáltás, és bizonytalan lépés
Lágyan suttogott szó, eldöntendő kérdés
Epekedès, bámulàs egy tejüvegen át
Hol az apró dallamok együttese ad egy szimfóniát.

Kéz, mely bizakodón nyúl egy másik felé
Mintha az előre írt jövőt maga megfesthetnè.
Válaszra vár, nem tudva a valóság szerepèt
Újra és újra elmondva egy apró kis mesét.