Lìrai lélek

Felhők vagyunk

Felhők vagyunk - elhagyott a sors.
Elkòszàltunk, s most hazánk végtelen.
Sok kis ezüst rojtunk óvatlan egybeforrt
S most a csillagok közt sodròdunk vèdtelen.
Felhők vagyunk - magunkra maradtunk
Körülöttünk minden sötét és hideg
S bár most szeretetnek kéne melegítenie
Bensőnket sok apró jègdarab tölti meg.
Felhők vagyunk - most nem szólhatunj
Csak keringenünk szabad, eljàtszva azt
Hogy mindent a legnagyobb rendben találunk
És vizet belőlünk ezer ember fakaszt.
Felhők vagyunk - üres kis senkik
Belénk kèpzelheti vágyait akárki
Eltévedt, bús képű vándorok vagyunk
Kiket szeretni kell, s néha megtalálni.
Elesettnek tűnünk most mindketten kicsit
De igazian, tisztán: ettől vagyunk nagyok
Belőlünk is táplálkozik kicsit a Föld
Felhők vagyunk; felhők, hatalmasok.