Lìrai lélek

Van kiút

Hinni járni nagy botorsàg
De reményt keresni még nagyobb
Mondvacsinált vérrokonsàg
Velőtlen csont, és csók, fagyott.

Rèvetegsèg van. Sűrű szürkeség
Kèknyelvű emberek szitkokat reptetnek
És várják, legyen vége, nem tudják, messze még
Bàlvànyt imàdnak - halottat szeretnek.

Romkert lett a tèrből, és a nagy zöld
Parkok most sivàr, eltaposott földek
Ez volt a jövő, mit bolygónk örökölt?
Tudta a nép hogy majd meggyötörnek

Háborúk, katasztrófàk, erkölcsi bűnök?
Rossz mindig volt, csak az ember változott
Néha jöttek bár lànglelkű, nagy hősök
De kevés volt, ki a sorsnak őszintén áldozott.

Pusztulás van. Mèlyrepülès
Csonttornyok, és tövisszàrnyak
Egy utolsó, néma zendülèse
A legrégebb óta fiatal világnak.

A legtöbb ember ott hibázza el,
Hogy kàvèszìnű vègìgèlet közben
Sàpadtsàg helyett àlmodozni mer
És ideàk közt vastag, hosszú szàrba szökken.

Hazugságban élnek; olyanban, ahol
A levedlett kabát mellett nagy kandalló áll
És mindig nappal van, sohasem alkonyul
A viràgszirom, mint hópehely, oly gyönyörűen száll.

Ott béke van, messze simulò végtelen
Regényes táj, tűzvihar, aranymàzas vágyak
Sehol egy űzött vad, sehol csapda, verem
És őrt sem a célt vesztett, kis emberek állnak.

Nincs hófehér tépès, fàjò pipacsnyàl
Belső kertben gyümölcsfák, szökőkutak, kincsek
Nincsen lánc, nincsen csend, és nincsen halál
Elpattannak a mindent àtfogò bilincsek.

De bolond az, ki a rùt jelent
Szivárványszínűre  festi
Mert ki nem mond ellent a jajongò szükségben
Azt a legkönnyebb a végén elfeledni.

És míg nem sújt le rá az óriás, tiszta szemű ég
Addig ő az időt gyèmàntòràban méri
Cukros süteményben, tündöklő selyemben
És még azt sem tudja, hogyan kell félni.

Az ideàk pompàja képzelettárlat
De hangosan szenvedni sem jobb, olybà tűnik
Csakis szeretet kell a haldokló világnak
A fájdalom úgy enyhül, a remegés úgy szűnik.

Mert míg van, ki hazavár - bár romokban az otthon
Addig nem befejezett szerelem a lèt
S míg ölelés, csók, mosoly bűvkörébe von
Addig nekünk mutatja a mindenség a keblèt.

De ha már nincs e nagy, kerek földön
Ki minket őszintén, tiszta szívvel szerethet
Ha türelmesen tűrünk, egy angyal elrabol
És jàtszòtàrsàvà tesz az ismert ègieknek.