Figyelem! Ezt a verset ismét nem ajánlom érzékeny lelkűeknek.
Csatakos vagy a nyomortòl.
A magány szorongat, a szégyen èget
Újjászülethetnèl üvegroncsaidbòl
De te csak nyalogatod sebeidet.Sajog az epèd, a szíved zörög
Èhezel a szeretetre, szomjazol tàrsakra
Életed egy sötét, átkos cèrna
Folyton àtszövi ès àtszabja.Lelked éles, hosszú karmok tépik
Üres vagy belül, mint egy test nélküli kabát
És csak iszod saját nyomorúságod
Részegìtő, vèrìzű mély boràt.De van remény; tű, mely a sebeket bevarrja
S tán újfent zöldbe borul szíved pusztasága
Segítséget csakis önmagadnak adhatsz, s újra
Gyertyalàngtòl ragyog majd a lélek oltára.
YOU ARE READING
Lìrai lélek
PoetryHasonló témájú versek, egy álmodozó lány tollàbòl, aki még hisz a csodákban