Lìrai lélek

Egyetlen szín

A tenger nyugalmat, s békét sugároz,
Lassú hullámai a partot nyaldossàk.
Mikor odaérnek a víz partjához,
Fodrozòdnak, a homokot átmossák.

A felhők gomolyogva úsznak,
Örvènylenek körbe- körbe.
Egyre feljebb, és feljebb kúsznak,
Nem nézve az ég-tükörbe.

A madarak vígan szállnak,
Fekete tolluk kitűnik a kékből.
Repülnek, akár a röpke vágyak,
Menekülve a sötétségből.

Az ég üveggyöngybe van zárva,
Elönti a víz a felhőt, a madarat
Csak egy szín van; a kék, az árva
Az a szép, végtelen akarat.