never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

55. ɔsɐɾozós ʇıddǝʞ sʇǝʌǝ ʞıɹɐ́lʎʇól

-       Várj – Harrington ledobta az épp kezében fogott marhahús darabkát a fűbe, majd óvatosan fejével Dustin felé fordult. Az öreg roncstelepre tartottunk, és épp az volt a célunk, hogy odahívjuk Dartot a hús segítségével, hogy aztán könnyűszerrel megölhessük. Vagyis, hogy én ölhessem meg, ugyanis hallani sem akartam róla, hogy Harrington vagy Dustin végezze el a piszkos munkát. Dartot én akartam megölni, hogy megbosszulhassam Miaut. Kellett a lelkemnek az, hogy lássam Dartot holtan, és ezáltal végső megnyugvást adva Miaunak. Dartnak bűnhődnie kell, még pedig halállal! Ami rövid időn belül utol is fogja érni – Te azért tartottad meg azt a csigát, hogy lenyűgözz egy lányt? – kérdezte meglepetten.

Én percek óta már mögöttük sétáltam csendesen. Egyrészt nem volt kedvem beszélni, mert még mindig Miaut gyászoltam, másrészt nem akartam beleszólni a pasis beszélgetésbe. Eléggé fájt beismernem, de Dustin sokkal jobban megnyílt Harringtonnak mint valaha nekem, vagy Anyának. Például halvány gőzöm sem volt róla, hogy bele van zúgva egy kiscsajba. Értitek, a kis szaros öcsémet eltalálta az a bizonyos Ámor nyila. Én az Ő korában még babáztam. Azt sem tudtam, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni, Ő meg már ott tart, hogy egy tapasztalt tini sráctól kér segítséget, hogy hogyan kéne felszednie álmai nőjét. Harrington pedig minden bizonnyal boldogan segít is neki ebben. Mármint elég jól elbeszélgetnek, amit egy kicsit irigyelek.

-       Túlságosan leegyszerűsítetted a dolgokat – Dustin úgy tett mint aki valamit keres a fák között. Igazából azonban csak az volt a dolog mögött, hogy minden bizonnyal szégyellt előttem beszélni a szerelmi életéről. Mondjuk kettőnk között nekem kellene kellemetlenül éreznem magam. – Dart egy világmegváltó felfedezés lehetett volna.

-       Fogadni mernék a csaj figyelmét nem sikerült felhívnod magadra, sőt inkább dilisnek tartott mikor elkezdtél a csigádról beszélni neki. – kezdett bele Harrington az igazságba, és megsemmisülten a fejét csóválta az öcsém szerencsétlenkedésén.

Úgy néz ki, hogy Dustin most esett először szerelembe, és minden bizonnyal fülig belezúgott a kiszemeltbe. Így már az is érthető, hogy miért ragaszkodott annyira Darthoz. Nem azért akarta megtartani, hogy engem idegesítsen, vagy, hogy anyát idegesítse amiért neki nem vesz semmilyen házi kiskedvencet. Nem, neki azért kellett Dart, hogy becsajozzon. Az öcsém egy zseni, szó szerint! Hisz kinek jutna a szobájában tartani egy szörnyet? Na jó, nem tudta róla, hogy szörny, de sejtenie kellett, hiszen Dart eléggé különlegesen festett. Sőt abban is biztos vagyok, hogy Dusty sejtette is, hogy Darttal valami nem oké, de Ő akkor is vállalta a kockázatot és magánál tartott. Miért? Mert volt olyan naiv, hogy azt hitte, hogy a kiscsaj majd elalél Dart látványától. Tesó, ha ilyen könnyű lenne randira hívni valakit, akkor én már hónapok óta Harringtonnal randizhatnék. De sajnálatos módon Harrington is olyan volt mint Dustin kiszemeltje – vagyis nem hatotta meg egy szörny látványa. Ez van, az emberek nem szeretnek bele a különcökbe. A baj az, hogy az öcsémnek ezt túl korán át kellett élnie.

-       Nem lehet mindenkinek jó haja! – vágta rá Dustin dühösen, és végig mutatott Harrington szokás szerint tökéletes belőtt séróján.

-       Ez nem a hajról szól, vagy a kinézetről, Kölyök! – emelte fel a hangját Harrington, majd vett egy mély levegőt, pont akkor mikor én akartam közbeszólni. Még hogy nem a kinézetről szól. Akkor miért van az, hogy Harrington eddig csak dögös csajokkal randizott? Az összes barátnője egytől – egyik tökéletes volt. Tökéletes göndör fürtök, tökéletes arc szeplők nélkül, tökéletes színű szemszínek, kiló vakolattal körbe maszatolva, tökéletes összhangban lévő ruhák – semmi lyukas térddel rendelkező farmerek, koszos fehér edzőcipők. – Túlságosan tepersz – nézett le az öcsémre, aki csak lehajtott fejjel baktatott, de azért a füleit hegyezte. Most végig fog kellenem hallgatni, ahogy Harrington csajozásról szóló tanácsokat osztogat a kisöcsémnek? És az baj, hogy ez engem érdekel? Engedhessem már meg magamnak, hogy elgondolkozom rajta, hogy bekéne vetnem a tanácsait saját maga ellen, csak azért, hogy randizzon velem. Kijár nekem most ennyi, hiszen most vesztettem el a legjobb barátomat. – Úgy kell tenned mintha nem érdekelne... – Harrington megint eldobott egy hús cafatot, de még így is tökéletesen hallhatta a horkantásomat. - ...akkor is ha közben nagyon is érdekel – tette hozzá, és a feje vészjósan elindult felém, de ezt minden bizonnyal csak én képzeltem be, ugyanis akartam, hogy rólam beszéljen. Tudjátok mint a nyomi romantikus könyvekben, ahol a srác csak megjátsza, hogy utálja a csajt, miközben valójában tetőtől – talpig belé van zúgva. Azonban egyértelmű volt, hogy Harrington minden csajnál ezt a módszert veti be. És így bele gondolva tényleg az eddigi barátnőről először egyikről sem szerzett tudomást, azok pedig minél jobban megőrültek érte. A kis szemét! Játszik mások érzéseivel ! – Ugyanis megőrülnek ettől. – mosolyodott el az orra alatt pimaszul. Merjek rákérdezni arra, hogy eddig hány lánynál vált be ez a módszer? Minden bizonnyal az összesnél. A jó hír az, hogy én felém nem csak megjátssza az utálatát – engem tényleg utál, színlelés nélkül, szóval nekem nem kell azon aggódnom, hogy titkon belém van zúgva. Francba.