never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

23.b!ɔ!ʞן!

- Fogadni mernék, hogy az egész nyarat azzal töltötte, hogy a kötelezőolvasmányokat olvasta el szóról szóra. - Carol miközben beszélt a szájfényét igazgatta egy aprócska tükör segítségével amit a tenyerében tartott. Mindig is csodáltam őt eme cselekedete miatt, ugyanis egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy mégis hogyan tudja magát úgy sminkelni, hogy közben gyalogol. Még csak el sem kenődött a rúzs a száján, vagy bele sem bökött a szemceruzával a szemébe, miközben a diákok között halad át. Mondjuk lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy az emberek amikor meglátták őt rögtön utat engedtek neki, ugyanis ha nem ezt tették volna akkor a lány nagyon bepöccent volna. Nem tudom, hogy mi volt a titka, de a gyaloglás közbeni sminkben nagyon a toppon volt. Én még úgy is képes vagyok elbotlani a saját lábamban, hogy nem sminkelem magam. Bele sem merek gondolni, hogy mekkora katasztrófát okoznék magamnak és a körülöttem lévőknek, ha egy tükörrel a kezemben közlekednék és sminkelném magam.

- És közben az egészet kijegyzetelte, majd bemagolta, hogy aztán tudjon villogni a tanárok előtt, hogy Ő milyen zseniális diák, minket lejáratva, csak azért mert Ő egy...- vette át a szót Tommy H, miközben átakarta volna karolni a barátnőjét, ám Carol még mindig túlságosan elvolt azzal foglalva, hogy a száján lévő rúzst igazgassa. A lány lehet, hogy a fiút semmibe vette, de a mondatára odafigyelt, mert ahogy sminkelte magát úgy bólogatott egyetértően.

- Gyagyás. - fejezte be Tommy H mondatát Harrington. Hangjából csak úgy áradt a düh, ugyanis egyszerűen képtelen beletörődni abba ha valaki jobb nála. Ráadásul az a valaki most én voltam már megint. Az efféle jelenet mint a mai irodalomórai dolog elég sűrűn lejátszódott már, és ilyenkor Harrington még jobban berágott rám, és addig sértegetett amíg csak látott.

Ők hárman úgy sétáltak a folyosón végig mintha övék lenne az egész iskola. Ráadásul az sem zavartatta őket, hogy az a személy akit épp kibeszéltek és lemondtak, mindvégig a szekrénye előtt állt és végighallgatta az egészet. Biztos vagyok benne, hogy láttak miközben a szekrényembe rakodtam be, és pont ezért kezdtek el most beszélni erről, hogy én hallgathassam végig az egész véleményüket. Még rájuk is néztem, de túlságosan elvoltak azzal foglalva ahogy Tommy H épp azt parodizálja ki ahogy az ujjaimat szokom tördelni, miközben az osztály előtt szólít fel a tanár. Természetesen a zseniális jelenetet Harrington jutalmazta a leghangosabb nevetéssel, mindezt pontosan akkora időzítve amikor elhaladtak mellettem.

A szekrényem ajtaját olyan hevesen csaptam be, hogy félő volt kiszakad a helyéből. De ha ki is szakadt volna nem foglalkoztam volna vele, ugyanis mindennél előbb kiakartam szabadulni a folyosóról, hogy aztán tudjak szokás szerint elbújni a világ elől. Ám az utamat csak azért is úgy tettem meg, hogy a hármas csapat között verekedtem át magam, hogy azok biztosak legyenek abban, hogy az összes szavukat tisztán hallottam.

Az alsó ajkamat harapdáltam, ezzel próbálva elfeledtetni a fujtogató érzést ami rám tört, hála az irodalom órának. A folyosó végét szinte már futva tettem meg, majd az ebédlőbe vezető út felé tértem, de eszembe sem volt ebédelni menni. Helyette még egy éles kanyart tettem arra fele, ahová a pincébe vezető lépcső volt található. A „diákoknak a pincébe lemenni TILOS" táblát figyelembe sem véve vágtattam le a kicsit sem tiszta lépcsőfokokon ami még mindig betonból várta azt, hogy végre valaki színt adjon rá. Azonban az iskolának arra már nem volt pénze, hogy a pincét is felújítsa, ami kezdetben arra szolgált, hogy az itt dolgozó gondnoknak adott lakhelyet, majd a takarítónők raktárja lett, de miután patkányok lepték el az egész alaksort, a mosdóban pedig csőfakadás lett, az egyik alkalmazottnak sem volt kedve többé lemenni, és kérvényezték, hogy máshol akarnak maguknak egy olyan helyet ahol a szerszámaikat lerakhatják. Miután a csőfakadásos eset megtörtént került ki a tábla a lépcső tetejére, hogy a diákok még véletlenül se járnak le ide titokban rosszalkodni. A gyerekek többsége ezt be is tartotta, ugyanis patkányokkal még mindig találkozhatott az ember, ráadásul a mosdóban a sok víz miatt doh keletkezett a falak pedig bűzleni kezdtek. Azonban pár diákot ezek az apró tényezők nem tántorították el és rendszeresen jártak le cigizni miközben ellógták az órájukat. Majd egy évig jó rejtekhelynek bizonyult, egészen addig míg az akkori diri nem a mosdóban akarta megcsalni a feleségét a matektanárnővel. Ahelyett, hogy kényeztetésben részesült volt, kapott pár füstölő kilencedikest, a mosdóba pedig füstriasztó került, ami kezdetben még akkor is beriasztott a tanáriba amikor egy légy megmozdult. A diákok pedig úgy hiszik, hogy ez a bizonyos riasztó még mindig működik így nem mernek többé ide lejönni. Kevesen vannak azok akik tudják, hogy a patkányok már rég elrágták azt az apró kábelt ami a riasztóberendezésből kiállt, és mostanra senki nem jönne rá arra, hogy valaki titkokban a vécén ülve lógja el a háztartástan óráját.