never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

42. nʎűƃös öɔs!

Azon az estén amikor Dustin megtalálta azt a bizarr lényt, bezárkózott a szobájába. Ez pedig tőle nagyon szokatlan dolog volt, ugyanis soha nem érezte magát biztonságban bezárva, ezért még éjjelre is pár centire nyitva kellett hagynunk az ajtaját, hogy ne legyen olyan sötét a szobájában. Egyértelmű volt, hogy most csak azért zárta be magára az ajtót mert tartott attól, hogy kidobatom vele azt a micsodát a kukába. Még jó, hogy azt akartam tenni, ugyanis szó szerint undorító kinézete volt annak a lénynek. De Dustin még csak esélyt sem adott, hogy elmondjam neki azt, hogy miért is tartom veszélyesnek azt a gyíkot...vagy csigát...vagy békát.

Ráadásul teljesen magányosnak éreztem magam az öcsém nélkül. Mindennapi esti rutinunk volt, hogy mikor megvacsorázunk rendszerint levágjuk magunkat a tévé elé, és egészségtelen kajákat tömünk magunkba, miközben épp az aktuális műsoron lévő adást szidjuk felváltva, ugyanis mind a ketten azon a véleményen vagyunk, hogy a tévét agymosás céljából hozták létre.

Ma este azonban Dustin nem csatlakozott hozzám. Hiába csörgettem a csokis zacskókat, emeltem feljebb a hangerőt, eszében sem volt kijönni a szobájából. Sőt még vacsorázni sem volt hajlandó, és amikor erre felhívtam a figyelmét még csak válaszra sem méltatott. Még jó, hogy aggódni kezdtem érte, ugyanis el sem tudtam képzelni, hogy mit művel a lénnyel a szobájában. Vagy fordítva - mit művel a lény az öcsémmel.

Amikor meguntam a tévénézést, ugyanis egyedül unalmasnak találtam a semmitmondó műsorokat, csokihoz pedig nem volt gusztusom ugyanis most nem kellett veszekednem az utolsó szeletért az öcsémmel, úgy döntöttem, hogy ideje lefürdenem, és elvonulnom aludni. Igaz az óra még csak kilencet sem mutatott, de mégis úgy éreztem mintha már egy hete nem aludtam volna. Túl sok volt a mai nap. Először a vizsga, majd Harrington, este pedig Dustin és a lény. Mintha az egyik könyvem főszereplőjének a helyébe csöppentem volna.

Először a szobámba mentem, hogy összeszedjem a pizsamámat, majd úgy vánszorogva mint egy zombi megindultam a folyosó végén lévő fürdőszobába.

Belépve rögtön a fürdőkádhoz totyogtam, hogy tudjam megindítani a vizet, majd ezt követően a szekrényhez fordultam, hogy tudjam kivenni a tisztálkodási szereimet, amikor megdermedtem. Vagyis konkrétabban az épp kezemben pihenő samponos flakon kicsúszott az ujjaim közül és a csempére landolt, de úgy, hogy még a teteje is kinyitódott ezzel tiszta trutyival belepve Anya fehér apró kör szőnyegét.

A rémületem oka azonban haszontalan volt, mert mikor felismertem a mosdóban Dustin öreg teknősbékáját, a szívverésem is kezdte visszanyerni a normális tempóját. Szerencsétlen teknős lassan mozgatta lábait a kevés vízben ami a mosdóba volt engedve, de mikor megunta ezt a tevékenységét próbált kitörni a fogságából, kevés sikerrel, ugyanis állandóan visszacsúszott.

Samponos üvegemet átlépve léptem a mosdóhoz majd hajoltam fölé és spricceltem egy kevés vizet a teknősbékára, aki hálásan emelte rám a fejét. Bele sem mertem gondolni, hogy hány órája szenved a mosdóban. Vagyis igazából nem szenvedett, mert van körülötte víz, meg mozogni is tudott, de a csóró akkor is a nagy akváriumához volt szokva ahonnan tökéletes kilátása nyílt az öcsém egész szobájába, és körül volt véve minden olyan cuccal, ami a paradicsomot jelentette egy teknős számára.

Egyáltalán Dustin mikor lakoltatta ki a teknőst az akváriumból, és mit gondolt amikor a mosdóba tette? Azt hitte, hogy ezzel jót csinál a teknősnek? Ráadásul azt a gusztustalan teremtményt fontosabbnak tartja minta teknősét amit még óvodában kapott, amikor egy fiú csúnyán elverte, Anya pedig úgy vigasztalta meg, hogy vett neki egy kisállatot?

Eddig tűrtem azt a valamit a házban!

A teknőst óvatosan kivettem a mosdóból mire az behúzta a lábait félelmében, majd nagyon lassan egyensúlyozva indultam meg Dustin szobája felől, ahová amikor megérkeztem a szabad öklömmel kezdtem el dörömbölni az ajtaján. Az sem zavart volna, hogyha betöröm az ajtót, de a teknős biztos, hogy vissza fog kerülni a helyére, hiszen a család tagja volt. Ez épp olyan szörnyű dolog mint az lenne ha én lecserélném Miaut egy másik macskára, csak azért mert cukibb és újabb. Én soha nem tennék ilyet Miauval, még akkor sem ha az agyamra menne.