never ending story. ( stranger things ! Steve Harrington fanfic)

11. !ƃɐzƃɐʇó! !ɹodɐ

- Menjünk el hozzájuk! - ajánlottam fel, de olyan hangnemben ami nem tűrt nemleges választ.

Egészen idáig magam elé bámultam, ahogyan a biciklimen ültem és a kormányt szorítottam. Először az volt a terv, hogy addig nem szólok Dustinhoz amíg a két másik fiú visszanem tér hozzánk. Mike amikor megérkeztünk az általános iskolához, még mindig azon a véleményen volt, hogy szerinte Will előbb bejött a suliba. Így amikor gondosan lelakatolták a biciklijüket, Lucassal együtt bementek az épületbe, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy Will már réges rég az osztályteremben ül. Természetesen én úgy döntöttem, hogy addig nem megyek el amíg engem nem értesítenek a fejleményekről, szóval annyi volt a dolgom, hogy megvárom őket amíg visszatérnek. Természetesen az öcsém úgy döntött, hogy inkább velem marad nehogy valami hülyeséget csináljak és leégessem a gyerekek előtt.

A csendes várakozásnak köszönhetően jutott az agyamba az a zseniális ötlet, hogy menjünk el Willék házához. Az lenne a legcélszerűbb megoldás, mivel nem kellene aggódnunk azon, hogy mi történhetett a Byers fiúval. Jó, igazából csak én rágom szét magam az aggódástól Will miatt, a három srác csak azon van fennakadva, hogy barátjuk megcsinálta velük azt, hogy nem jött suliba, és nekik nem szólt. Viszont ha most elmennénk Willékhez, akkor mindenre választ kapnánk. Ezt kellett volna már akkor tennünk amikor Mike azzal lepett meg bennünket, hogy reggel telefonált hozzájuk Joyce és Willt kereste.

- Elakarsz lógni a suliból? - Dustin annyira felháborodott, hogy még az egyik kezét is a szívére tette, a még tökéletesebb drámai hatás kedvéért. A világon a számításaim szerint ötven gyerek lehetett aki szeretett iskolába járni, és szégyenletes módon az öcsém ezen kölykök egyike volt. A jó hír az, hogy nem a közösség miatt - nem, a diáktársait szó szerint gyűlölte, ugyanis azok állandóan piszkálták őt a kinézete miatt. A tanulás miatt szerette az iskolát, ami azért elég szokatlan, ugyanis ha a barátok miatt lenne ezen a véleményen akkor még meg is értem az állítását. Dustin szó szerint éhezett a tudásra és a kihívásokra. Nem zavarta az, hogy majd amikor átkerül a hawkinsi gimibe mindenki strébernek fogja csúfolni. Azt vallotta, hogy Mikeon, Lucason és Willen kívül úgysincs más barátja, így nem zavarja majd a többi diák véleménye. Ezért a számára olyan szó a szótárában nem is szerepelt, hogy lógás. Lemaradni Mr. Clark fantasztikus biológia órájáról? Rá gondolni is szörnyű! - Beleakarsz vinni a rosszba! Milyen nővér vagy te? - csodálkozott, de a levegőt még mindig akadozva vette. Túl reagálja már megint ezt az egészet. - Az idősebb testvér feladat az, hogy példát mutasson a kisebbnek. - kritizált tovább, és én már meg is bántam, hogy szóbahoztam.

Jobb lett volna ha csendben maradok, és egyedül megyek el Willékhez úgy, hogy senki nem tud róla. Mondjuk ez a terv több helyről vérzik, ugyanis délutánra az osztályfőnököm biztos, hogy értesítette volna az anyámat, hogy hol voltam egész nap. Vagy ha nem is szólt volna neki, mivel megesik, hogy valaki nem jelenik meg egy nap az iskolában, akkor másnap biztos, hogy kérdőre vont volna, és igazolást követelt volna. Ami természetesen nekem nem lenne, úgyhogy elzárást kaptam volna, ami azt jelentette volna, hogy még három órával többet kell kibírnom a suliban az idióta társaim mellett. Ennyit pedig azért nem ér a számomra Will.

- Inkább felejtsd el amit mondtam - sóhajtottam fel unottan, de azért még mindig volt bennem egy bizonyos érzés, hogy tényleg elkellene mennem hozzájuk. - Nem megyek sehova, csak iskolába. - bizonygattam, de nem néztem rá az öcsémre.

Dustin árgus szemekkel figyelt, mint aki tudta, hogy valami rosszban sántikálok. Próbáltam állni a tekintetét, de aztán muszáj volt felnéznem rá.

- Robin - kezdett bele egy nagy sóhajtás közepette - Elhiszem, hogy aggódsz Will miatt, de nem ér meg annyit, hogy ellógj a suliból és hazudj, amire aztán úgyis anya rájön és csalódást okozol neki. - pontosan az volt a célja, hogy bűntudatot keltsen bennem. Dustin tudta ha anyát hozza fel, akkor én rögtön abbahagyom a veszélyes dolgot. A világon egy személy volt akinek soha nem tudtam volna, vagy akartam csalódást okozni, és az az anyám volt.